A hozzáállásom változása Már szeretném most leszögezni, hogy mint minden ilyen hozzáállás vagy vélemény, idővel változhat. Kicsit mesélek arról is, hogyan indult nálam az egész, illetve most hogyan viszonyulok az otomékhez. Gyerekkoromtól fogva elszórakoztattak és lekötöttek a videójátékok, legyen szó egyszemélyes kalandozásokról erősen narrált játékokban, vagy közös bandázásokról a testvéremmel/barátaimmal. A videójátékok mindig is az életem részei voltak, amióta csak az eszemet tudom, és ahogy telnek-múlnak az évek, úgy találok rá új műfajokra, szeretek bele ismét korábban rajongásig szeretett címekbe stb. Mint ahogy azt egy korábbi elmélkedésben részletesebben is levezettem, az otomék a kezdeti stádiumban azonban ismeretlen terep voltak számomra, ám ahogy a többi videójáték is, nagyon jól elszórakoztattak a maguk módján. Ha volt időm, elővettem őket (főleg mobilon sok címet kipróbáltam a Shall We Date? sorozat aranykorában), játszottam velük, ám nem tulajdonítottam nekik különösebb jelentőséget. Egy műfaj volt a sok közül. A tényleges változást az Amnesia: Memories és a Code: Realize ~Guardian of Rebirth~ játékok hozták meg, amik megmutatták, hogy mennyire minőségien kivitelezett, különböző világokat feltáró, szórakoztató játékok tudnak lenni az otomék. Amikre nem kell várnom, hogy olvashassam őket, illetve elég volt egyszer megvennem őket, hogy a teljes játékhoz hozzáférjek (szerintem a konzolos otomék iránti szeretetem, illetve a mobage otomékkel szembeni ellenszenvem ebből a korszakból ered). Így mielőtt észrevettem volna, teljesen beléjük szerettem. Pedig nagyon élvezem az interaktívabb játékokat (főleg a jrpg-ket meg a különféle horrorjátékokat, illetve lány létemre meglepően sok fps játékkal is játszottam), de a visual novel formátum így sem okozott gondot. Részben talán azért, mert alapból nagy könyvmoly hírében állok, valamint a jrpg műfaj már korábban is hozzászoktatott, hogy játékokban is lehet sokat olvasni. Így eljutottam arra a szintre, hogy az otome gamek kvázi külön alkategória lett az eddigi gaming hobbimban, amire főleg az utóbbi pár évben kiemelt figyelmet és nem kevés anyagi forrást is fordítok (mondjuk ki nyíltan: egy nagy pénznyelő hobbi, amibe nemcsak, hogy szívesen szórom a pénzt, de szívem szerint magam is beleugranék). Nemcsak egyszerű játék Az otomék alapvetően az egyik kedvenc új szórakozásom lett. Imádom a sokféle, részletesen kidolgozott világot, amikbe beléphetek a történeteik révén. És bár nem képzelem magam az MC helyébe, ám ugyanúgy görcsbe rándult gyomorral izgulok, hogy a halálos (vagy néha annál is rosszabb) bad endingeket kikerülve megkapják a jól megérdemelt happy endingeket. Ott vagyok én is valahol az éterben, láthatatlanul lebegve követem végig az összes lehetséges kimenetelt, miközben jókat nevetek, meghatódottan sírok vagy éppen az MC-vel együtt pironkodok egyes jelenetek láttán. Mondhatni egy nagyon könnyen magával ragadó élmény, ami igazából csak annyiban más a hagyományos játékoktól, amiket játszom, hogy itt sokat olvasok, és más értelemben interaktív. Nem akarok én összejönni senkivel (nem tudom, sokan miért asszociálnak erre amúgy, honnan jött ez a sztereotípia?!), egyszerűen csak csodálom ezt a sok kreatív világot, jól narrált történeteket, miközben finoman átsuhan rajtam ezernyi érzés vagy benyomás. Nem is beszélve a sok csodálatos rajzról, amikért amúgy is repes a szívem, illetve a mesteri munkát végző szinkronszínészekről, akiknek egyébként is a rajongója vagyok már hosszú évek óta. És természetesen ott vannak még a különleges hátterek, kreatív minijátékok és változatos dallamok! Hát mi ez, ha nem a tökéletes belépő milliónyi kreatív világba?! Ez az élmény csak tovább árnyalódott és fokozódott, ahogy nemcsak angolul, de japánul is elkezdtem játszani. Úgy érzem, a karakterekhez is sokkal közelebb kerültem most, hogy mintha eltűnt volna az a bizonyos láthatatlan fal, ami közöttünk húzódott, megakadályozva, hogy teljesen átjusson a személyiségük, vagy egyes történetek érzelmi ereje. Játék vagy nem játék? Az "otomézés" említésekor a többség valószínűleg azt gondolja, hogy a hobbi csak arról szól, hogy éjjel-nappal otoméket nyomat az ember. Na hát ennél nagyobbat nem is lehetne tévedni az én esetemben! Bár tényleg maguk a játékok jelentik a hobbi alappillérét, ám számomra megannyi különféle tevékenység teszi még színesebbé és kreatívabbá ezt a hobbit. Csak példaképp bemutatok párat. Bár az otomék önmagukban is fantasztikusak, de ott vannak még a közvetlenül otomékhez tartozó kiegészítő tevékenységek. Nálam ilyen az olvasás (pl. Sweet Princess magazin vagy artbookok, illetve a PSP játékoknál a manualokat is előszeretettel lapozgatom), vagy a játékokhoz kiadott Drama CD-k meghallgatása. Imádom a sok kis jópofa spin-off történetet, vagy alternatív helyzeteket, amiket átélhetek az egyes játékok LI-ivel magán az otomén kívül is, amiben szerepelnek. Aztán ott vannak a különféle kis kutatások, amiket szeretek a háttérben elvégezni. Legyen szó egy történelmi otome megértéséhez tartozó kis alapozásról, vagy akár egy kedvenc karaktert illető kutatásról (például ha valami létező személyen alapul egy szereplő). De szeretem akár zeneszerzők, rendezők vagy művészek más munkásságát is kinyomozni. Vagy akár csak más blogokon, japán oldalakon stb. böngészni, az ember akarva-akaratlanul új játékokba, platformokba vagy információkba botlik! Én imádom az ehhez hasonló kis utánajárós tevékenységeket. Így gyakran böngészem az egyes otome game kiadók Youtube-csatornáit, Twitter fiókjait, illetve konkrét játékok honlapjait bővebb információkra vágyva. Így lehet az, hogy az ember viszonylag hamar már fejből tudja egyes kiadók híresebb játékait, illetve azt, hogy egyes játékokat milyen rendező, seiyuuk vagy akár művészek kötnek össze. Nem is beszélve arról, hogy melyik játékok milyen platformokra jelentek meg, mik az egyes portok közötti különbségek...! Ehhez hasonló a vásárlás és annak megtervezése. Kicsit betegesnek tűnhet, de órákat tudok úgy eltölteni, hogy fel sem tűnik, hogy már megint ennyi idő elment, pedig csak egyes online japán boltokban böngészgettem! Imádom átnyálazni a kínálatot (amennyiben ismeretlen címekbe futok, a feljebb is említett kutatás-üzemmódba kapcsolok), nézegetni, mi mennyibe kerül (akár 2-3 oldalt is összevetek, hogy kikalkuláljam, honnan és miket érné meg rendelni). Aztán megint órákba telik (bár ez általában több napon átívelő vergődés), hogy kitaláljam, akkor miket és hogyan akarok megvenni, és még egy kis idő, mire tényleg elhatározom magam (meg hát mindent kikalkulálok és előkészítek), hogy tényleges leadjam a rendelést. Aztán jön az idegőrlő várakozás, ami azonban mindig viszonylag hamar eltelik, főleg úgy, hogy mindig van olyan barátom vagy netes ismerősöm, aki szintén csomago(ka)t vár, így együtt tudunk türelmetlenkedni! (Arról, hogy otome fanon belül én inkább a gyűjtő vagy a játékos kaliber vagyok, szerintem írok majd külön, mert az kicsit bonyolultabb téma.) Egyfajta külön kis hobbi maga a Jigokumuke blog is, ahol közbe-közbe összeszedek aktuális híreket, és reflektálok az újdonságokra, amiket a kutatásaim során kinyomozgatok. Nagyon szeretek benyomásokat vagy csak ehhez hasonló kis elmélkedéseket írni. (És bár mindig panaszkodok, hogy mennyit szenvedek egyes fejlesztésekkel is, de nyilván nem csinálnám őket, ha nem élvezném.) A saját blogom mellett természetesen sok más otome bloggert is követek (vloggert is, illetve hozzám hasonló "hagyományos" blogosokat), akiknek mindig érdekes olvasni/hallani a saját benyomásait egyes címek kapcsán, vagy csak megtudni, bizonyos témákról/eseményekről miképpen vélekednek. És természetesen az otomés hobbit nem kell egyedül megélni, hiszen van közösség is! (Erről részletesebben alább olvashattok.) Közösségi élmény Szerencsére a barátaim már hozzá vannak edződve a "dolgaimhoz", legyen az egy hobbim vagy az a fangörcs, amit egy-egy hobbimban történt esemény ki tud váltani belőlem. Szerencsére nemcsak megtűrnek, de azért tudok fankodni is velük. De tény ami tény, egy olyan fandom, ahol értik is, mit beszél az ember, mégis más! Itt jön képbe az a sokféle otomés közösség, amiket az ember találhat magának. (Szerencsére egyre több és több magyart ismerek meg az otoméknek hála, de még mindig a külföldi közösségek az erősebbek, így az alábbiakban főleg ezekről írok majd.) Én főleg Redditen és Discordon vagyok aktívabb, de Facebookon és Twitteren is nyomon követem az eseményeket. (Facebookot magam is aktívan használok, egyszerűen csak viszonylag keveset posztolok otomés csoportokba, Twitterre gyakorlatilag csak olvasgatni járok.) A Redditet a sokféle változatos poszt miatt szeretem, könnyű akár kategóriákra is szűrni, illetve rengeteg olyan veterán otomés lappang ott, aki tud segíteni akár viszonylag régi otomékkel kapcsolatos, vagy akár nagyon specifikus kérdésekben is. A Discordot két szempontból is szeretem: sokkal specifikusabb meg személyesebb. A specifikusságot úgy értem, hogy rengeteg apróbb közösség van. Bár vannak általános otome DC szerverek, sok a konkrétabb: van külön, ami a fanfordításos projekteket szedi össze; akár egy adott YT otome vlogger közösségi tere is lehet; illetve van nem egy szerver olyanoknak is, akik japánul játszanak otoméket, és így van terük, ahol meg tudják osztani egymással a tapasztalataikat. Így mindenki megtalálhatja a kedvére valót, igazából csak utánajárás kérdése. Én leginkább Lin közösségét emelném ki, az egyik kedvencem. Az ő fókusza is a japánul történő otomézés. A DC szerverén meglepően sok az aktív tag, változatos témákkal és csatornákkal várja az érdeklődőket. Amit legjobban szeretek, hogy nagyon jól szét vannak bontva a csatornák tele hasznos információkkal (gyakorlatilag teljesen kezdő szinttől bárkinek nagyon hasznos lehet), és lehetőség van részletesen is kibeszélni másokkal egyes játékokat. Emellett heti egyszer szoktunk egy kis japánul beszélgetős session-t is tartani, ahol lehetőség nyílik úgy fejleszteni a beszédkészségünket, hogy mellette a kedvenc játékainkról fankodunk. Röviden-tömören ez a sokféle tevékenység jelenti számomra az "otomézést". Tudom, hogy ehhez mindenki máshogy áll, van, aki közel se veszi ennyire komolyan, míg mások sokkal mélyebbre is ássák magukat, mint én. Nekem ez kényelmes, szórakoztató és motiváló, így maradok ennél (bár biztos vagyok benne, hogy idővel akár más tevékenységek is nagyobb teret kaphatnak még, hiszen annyi érdekes irányba el lehetne menni!).
Érdekelne, nektek mit jelent az "otomézés"? Egy nagyobb hobbin belüli kis alkategória csak, vagy valami kiemelt hobbi? Elég nektek csak játszani az otomékkel, vagy van igényetek másokkal megosztani az élményeiteket? Esetleg van olyan extra tevékenység az otomék kapcsán, amivel szívesen foglalkoztok...? Ha van kedvetek, írjátok meg nyugodtan!
0 Comments
Leave a Reply. |
Bejegyzésajánló
Rovatok
🎮 Játékbarlang 🎮
[PSV] Dance with Devils
Mage ⏸️ Urie ✓ [PSV] Diabolik Lovers Limited V Edition
Kanato▶️ Ayato ✓ 📱 Mobilos kedvencek 📱
Chain Chronicle (JP)
Barátkódom: 152,442,002 For All Time (CN)
Barátkódom: 0976818705 Twisted Wonderland (JP)
Barátkódom: pbXZPsP6 Blogbanner
Archívum
May 2024
Kategóriák
All
|