Min is agyalok már egy jó ideje? Bár az időm nagy részét továbbra is a munka (illetve a szabadidőmben a lecsökkent energiáim és a saját tevékenységeimmel való egyensúlyozás) töltötte ki, azért számos olyan téma volt, amik kapcsán kénytelen voltam elmerengeni, és rájönni, hogy bizony nem kevés változást szeretnék eszközölni. Úgy gondolom, hogy fontos témákról lesz most szó, amikről érdemes beszélni, és mindenképpen szerettem is volna, hátha másoknak is tudok vele segíteni. Korábban írtam már (illetve kísérletet tettem rá, hogy definiáljam), vajon mi lehet a különbség egy gyűjtő és egy hoarder között. Bár a bejegyzés sok más dologra is koncentrált, de ezek is szerves részeit képezték, ahogy ennek a mostani bejegyzésnek is fogják. Ugyanis rá kellett, hogy döbbenjek, hogy bizony én sem biztos, hogy gyűjtő vagyok! Furcsának hangozhat, hiszen magamat gyűjtőnek definiáltam (és amúgy definiálnám úgy általában), illetve korábban osztottam meg képeket a gyűjteményemről is. Ami szerintem nagyon szép, igényes és rendezett. Így felmerülhet a kérdés, hogy miért említettem, hogy talán én is a hoarder kategóriába esek, mikor a korábban adott hoarder definícióm első olvasásra nem is igazán illik rám? Jigoku, a hoarder? Nos, a túlfogyasztással kapcsolatban egészen sok videót és cikket olvastam az utóbbi időben, mert egy baráti társaságomban nemrég szóba jött a Booktok, és hogy mennyire komoly problémákat okoz a világnak a Tiktok (meg Instagram és a közösségi média úgy általánosságban) a sok nyilvánvaló pozitívum mellett is, amiket neki tulajdoníthatunk. A problémák között szerepel a túlfogyasztás is, ami a haul-ok (egyszerre nagy tételben vásárolt termékek) egyre szélesebb körű elterjedésében is megmutatkozik. Gyakorlatilag a közösségi média, a trendek követési igénye, a lemaradástól való görcsös félelem, az influencerek meg promóciók manipuláló ereje és sok más tényező arra veszi rá az embereket, hogy sokkal többet vásároljanak, mint kellene (illetve gyakran olyan termékeket is, amikre abszolút nincs is szükségük). Gyakorlatilag az emberek hoarderekké válnak, legyen szó akár a ruhák, könyvek, videójátékok vagy más termékek túlzott felhalmozásáról. Korábban a hoardert bár nehezen, de nagyjából így határoztam meg: Általában azokra mondják, hogy hoarder, akik már-már ész nélkül halmoznak fel tételeket a gyűjteményükbe, egészségtelen mértékben, akár saját magukat is veszélyeztetve (sajnos a gyűjtés mint bármilyen más tevékenység, túlzott mértékben művelve függőséget okozhat!). A gyűjtővel ellentétben itt nem az igényesebb tárolás, féltett megőrzés a cél, hanem hogy egyre több és több terméket tudhasson az illető a birtokában. Így emiatt a hoarder által megszerzett termékek legtöbbször nem szépen kiállítva, hanem akár egymás hegyére-hátára halmozva kerülnek eltárolásra, közben magukban a termékekben is kárt téve a gondatlan kupacolással. És hogy hol esek én bele ebbe a kategóriába? Szerintem nem az otomék kapcsán, mert bár én is nagyobb tételben szoktam rendelgetni, de ennek egyszerűen az az oka, hogy Japánból nem éri meg 1-2 tételt rendelni. Ez nem kifogás, egyszerűen csak matek, mert minek fizetne ki az ember pár ezer yen postát meg a vámkezelést 1-2 termékre, amikor kicsivel többet rendelve a postázás és más költségek sokkal jobban eloszlanának a rendelt holmikon, és gyakorlatilag így olcsóbbá válnak? De szerencsére otomék terén bár korábban sokat rendelgettem, idén nagyon szépen visszafogtam magam, és a gyűjteményemet tudatosan, fokozatosan építgetem. Viszont más gyűjtői hobbiimmal kevésbé állok jól. Ezt úgy kell érteni, hogy hiába van sok szép (nem otome) videójátékom és mangám, amik varázslatos rendben és tisztaságban sorakoznak a polcaimon, ha egyszerűen egy részük teljesen hidegen hagy. Bizony, így ebben igencsak bűnös vagyok: sok felesleges terméket halmoztam fel, amiket (maximum) egyszer kijátszottam/elolvastam, de azóta sem vettem elő, illetve nem is tervezek. Mi ez, ha nem felesleges felhalmozás? Mi ez, ha nem felesleges pénzkidobás? Bizony, ilyen szempontból el kellett gondolkoznom rajta, hogy amit évekig gyűjteménynek hittem, valóban nem biztos, hogy az... Én és a mangagyűjtés - vagy inkább mangafelhalmozás
Nyilván mivel több mint tíz éve kezdtem el ezt a tevékenységet, így a kezdeti céljaimhoz képest most egészen más elképzeléseim vannak. Annak idején mindent megvettem, amit csak meg tudtam kaparintani, éhező mókus módjára gyűjtöttem magam köré a mangákat (illetve manhwákat is). De ez teljesen érthető reakció volt, mivel ekkor szerettem bele másodszor (és végre tudatosan) az animék/mangák világába, és a limitált magyar készletből minél többet szerettem volna a magaménak tudni. Sajnos más módom nem volt arra, hogy elolvashassam ezeket a könyveket, csak az, ha meg is vettem őket. A helyi könyvtárban a könyvtárosok közölték, hogy ők nem tartják a képregényeket arra érdemesnek, hogy nekik is legyen belőlük kölcsönözhető példány (ezt inkább nem kommentálom most...), így kölcsönözni nem tudtam. Sajnos a barátaim közül se voltak olyanok, akik mangákat vettek/olvastak volna, így egy-két, távolabbi ismerőstől kölcsönkapott címet leszámítva nem tudtam mástól elkérni sem őket. Így maradt az, hogy megvettem mindent, amit el szerettem volna olvasni, így ez kicsit rajtam kívül eső körülmény volt, ami vásárlásra késztetett. Ahogy pedig gyűltek a köteteim, még valami olyasmi cél is elkezdett lebegett az akkori szemem előtt, hogy majd minden magyar mangát összegyűjtök. Sok mindent meg is vettem, egy idő után pedig az érdeklődő/kezdő animés barátaim könyvtárává is vált a gyűjteményem. Ez önmagában még szerintem nem is lenne gond. De aztán az interneten is sok minden hozzáférhetővé vált, így végre nem kellett mindent megvennem, amit olvasni szerettem volna, mert a fansub és scanlation oldalak ingyen közzétették a mangafordításokat. Így számos új és érdekes történetet ismerhettem meg, és sokba bele is szerettem. Ezek közül is akadt, amit megvettem, bár egyeseket a nehezen (vagy csak nagyon drágán) megkaparintható angol kiadások miatt nem tudtam beszerezni. Nem is beszélve a sok impulzív vásárlásról, csak mert valamit jó áron láttam használtan, vagy valamelyik bolt épp klassz akciókat tartott... Ez szép és jó, de akkor mi is itt a probléma? - kérdezhetnétek. Az, hogy teltek az évek, gyűltek a mangáim, a pénzem meg helyem viszont folyamatosan fogyott. És hiába igényesen tárolom a mangáimat (így a tipikus hoarder esztétikába abszolút nem illek bele), sok olyan kötetem vagy történetem van, amiket nem szeretek annyira, hogy még évekig birtokolni akarjam őket. Egyszerűen több száz kötet vesz körbe, amiknek egy részét bár teljes szívből imádom, legalább annyi olyan kötet is akad, amit csak a puszta birtoklási vágy miatt tartogatok hosszú évek óta... Nyilván a sok idő alatt a céljaim is változtak. Régen, ahogy írtam is, egy teljes magyar mangagyűjteményt szerettem volna, de ez a cél (most már egyértelműen belátom, hogy) nem megvalósítható, hiszen
Emellett hiába vettem meg sok angol (meg egy kevés német) mangát is, egyik-másik álomkiadásom megvétele konkrétan nem volt kivitelezhető angolul, mert a kötetek évek óta nincsenek forgalomban, és másodkézből horribilis áron mozogtak... Így ez egy időben sok frusztrációt is okozott, ami miatt hanyagolni kezdtem a hobbit. Ekkor jött be idővel egy csodálatos alternatíva a japán nyelvű kötetekkel. Hiszen miért akarnék még angolul venni mangákat, amikor japánul is el tudom olvasni őket? A szigetország kiadásai csodaszépek (mind papírminőségre, mind élményre), nem kell azon aggódnom, hogy valamit nem tudok megvenni, nem kell többet (gyakran förtelmes) angol fordításra várnom vagy bármi más miatt aggódni. Kinyílt előttem a japán popkult mennyoszrág kapuja, miért is ne akarnék belépni rajta...? A japán nyelv mint új opció azonban hiába nyitott meg új kapukat, amikor a gyűjteményemet illető kezdeti céljaimat valamennyire inkonzisztenssé tette. Ugyanis imádom az egységes rendet, és jó mókának hangozhat több nyelven mangákat gyűjteni, a szememet viszont nagyon elkezdték szúrni a teljesen eltérő méretű és kinézetű kötetek... Új célok A sok megdöbbentő vagy éppen elszomorító felismerés után (gyakorlatilag hasonló játszódott le bennem videójátékos fronton is az ottani gyűjteményemmel kapcsolatban) úgy döntöttem, hogy a kezembe veszem az irányítást, és a felhalmozott mangák helyett igazi gyűjteményt csinálok magamnak. Egy olyan szentélyt, ahova szívesen lépek be, ahol minden kötetet szeretek és mindennek van számomra valami érzelmi jelentősége. Egészen komoly felüdülést jelentett, hogy végre elhatároztam magam! Mintha az utóbbi 3-4 évben éreztem volna, hogy bizonyos hobbiimmal nincs minden rendben (bár nem igazán tudtam ténylegesen, hogy mi zavar), így igazán motiváló érzés volt rendet tenni a gondolataim és céljaim között. Első lépésként kiválogattam, hogy melyik mangák azok, amiket nem szeretnék megtartani, és el fogom adni őket. Még a japán mangáim közül is lesz, amiket eladok, mert ott is vásároltam vakon, és derült ki, hogy egyes történetek nem annyira érdekelnek. Sok magyar mangát meg fogok tartani, illetve az angol meg német kötetek között is akadnak kedvenceim, így azért így is fognak maradni mangáim bőven (a light novelek meg artbookok ügyében még gondolkozok és válogatok). Illetve vásárolni ugyanúgy tervezek még, de ki kellett gondolnom, hogy miként kerüljem el a mostani helyzetet: avagy X idő elteltével ne legyek tele megint olyan mangákkal, amiket nem is szeretek, csak vakon megvettem. Így arra a döntésre jutottam, hogy első körben megveszem a mangákat japánul online (a japán Amazonon könnyen be lehet húzni a legtöbb címet), és először digitálisan olvasom el őket. Ha valami nagyon megtetszett, csak azt veszem meg fizikai formátumban is majd valahogy később. Ezzel bár elsőre úgy tűnik, több pénzembe fog kerülni a hobbi, szerintem jobban járok (amúgy is sok a digitális akció, meg kapok majd vissza levásárolható pontokat is), és nem fogok sok pénzt feleslegesen olyan mangákra kiadni, amiket később idő meg energia lesz eladni. (Főleg azt nem tudom, idehaza mennyire lehet amúgy egyáltalán japán mangákat normális áron leadni...) Egyébként is egészen kevés manga jut el nálam arra a szintre, hogy nagyon megszeressem, így attól nem félek, hogy túl sok mangát kell majd kvázi kétszer is megvennem. Ha minden jól alakul, és sikerül eladnom a "felesleges" mangákat, sok helyem felszabadul, amit majd akkor más hobbikra (vagy új mangákra) is szánhatok. Ugyanez a helyzet a pénzügyi részével is: jó lesz visszakapni a befektetett pénzt! Létrehoztam egy amolyan hobbis kasszát, amibe az előrendeléseimre szánt pénzeket tenném félre, illetve ebbe forgatnám vissza az eladásokból kapott összegeket is. Ez szuper megoldás lesz arra, hogy a hobbis dolgaimra legyen úgy pénzem, hogy ne mindig direktbe a pénztárcámból kelljen fizetnem. (Mert azért kinek nem érzi meg a pénztárcája manapság, ha egy új PS5 játékot szeretne venni?! Horror, hogy már 28 ezer forint körüli az áruk!) Ezt már régebb óta terveztem (meg egyszer neki is álltam, de valahogy időközben elmaradt a folyamat), de most végre ténylegesen meg is valósítottam. Tanulság (?) Nagyon jó érzés imádni egy hobbit meg pénzt is áldozni rá, hogy valami számunkra maradandóbb élményt jelentsen, DE nagyon fontos, hogy tudatosabban álljunk ezekhez a témákhoz is! Így érdemes figyelembe venni, hogy egy hobbi mennyi időt, pénzt és energiát (meg esetleg helyet) emészt fel, és hogy valóban boldoggá tesz-e minket (vagy hogy milyen formában tud örömet okozni). Számomra a mangák egy régi és nagyon fontos hobbi, aminél viszont egyes körülmények és a saját hibáim miatt is túlzásokba estem.
Kell ezen bármit is szégyellni? Nem, mert emberek vagyunk és mind hibázhatunk. Itt semmi fatális dolog nem történt, egyszerűen rájöttem, hogy van, amit nem jól csinálok, és kitaláltam, hogyan tudom korrigálni (meg bónuszként még boldogabbá tenni magam). Igazából azért is írtam erről, mert szeretnék segíteni azoknak, akik talán hozzám hasonlóan szintén vakok a saját túlzásaikra. Nem is beszélve arról, hogy ha kicsit nyitottabb vagyok a környezetem kritikáira, akkor erre az egész felismerésre és korrekcióra hamarabb is sort keríthettem volna... így érdemes nem mindent támadásnak venni, hanem elgondolkozni azon, ha valaki(k) úgy gondolják, kicsit vissza kellene vennünk. A végső döntés természetesen a miénk, de nekem is meg kell tanulnom jobban nyitni mások észrevételeire, különösen, ha ezek olyan emberektől jönnek, akik tudom, hogy a legjobbat szeretnék nekem. (Avagy leírom tényszerűen is, hogy apukámnak amúgy még ha nem is mindig, de az esetek jelentős többségében igaza van, és korábban is elgondolkozhattam volna azon, amikor mondta, hogy szerinte túlzásba viszem a mangavásárlást. De sajnálom, nem hiába vagyok a lányod, legalább annyira csökönyös vagyok, mint te, haha!) Egyébként számos fantasztikusan elgondolkoztató videó van a Youtube-on a témában (overconsumption, anti-haul meg hasonló címkékkel angolul számos találatot kaptok, pláne ha a social medai kifejezést is hozzácsapjátok). Nem is kimondottan a manga-, videójáték- vagy otomegyűjtésről szólnak, de tökéletesen ráillenek ezekre a hobbikra (vagy bármilyen gyűjtői jellegű hobbira is), illetve a mindennapi életben folytatott vásárlási szokásainkkal kapcsolatban is sokat segíthetnek. Érdemes kicsit beleásni magunkat a témába, hogy kicsit tükröt tartsunk így magunk elé, és más szögből is rálátást nyerjünk arra, mit csinálunk. Sosem késő tanulni (pláne nem a saját hibáinkból), de megelőzésnek is szuperek lehetnek!
0 Comments
Leave a Reply. |
Bejegyzésajánló
Rovatok
🎮 Játékbarlang 🎮
[PSV] Dance with Devils
Mage ⏸️ Urie ✓ [PSV] Diabolik Lovers Limited V Edition
Kanato▶️ Ayato ✓ 📱 Mobilos kedvencek 📱
Chain Chronicle (JP)
Barátkódom: 152,442,002 For All Time (CN)
Barátkódom: 0976818705 Twisted Wonderland (JP)
Barátkódom: pbXZPsP6 Blogbanner
Archívum
May 2024
Kategóriák
All
|