Bár otomék (és úgy általánosan játékok) közül jobban szeretem a fantasy/sci-fi settinges játékokat, és jóval kevésbé játszom a mindennapi életre fókuszáló/reális világban játszódó otogékkel, a Piofiore azonban nagyon szimpatikus volt a maga maffiózós beütésével, így alig vártam, hogy nekiálljak. Első benyomások, a játék menüi és felületei Amilyen lelkesen tettem bele a gépbe a játékkazettát, annyira mérges voltam, amikor megláttam ezt az ikont. Őszintén nem értem, miért kellett így levágni az oldalait, és miért nem lehetett olyan szépre méretezni, mint a többi Switches játékikont (amiket tőle jobbra meg balra látni)... Tudom, hogy ez egy elég huszadrangú dolognak tűnhet, de a hozzám hasonló maximalisták a szemüket kikaparják egy ilyentől. Az opening videót a játék indulásakor lehet megnézni, nekem nagyon tetszik. Bár nem került be a kedvencek közé, de szerintem nagyon fülbemászó maga a dal, illetve a hozzá készített klip is nagyon igényes lett, nem kevés izgalmat előrevetít! A játék főmenüje (és összes más felülete/menüje) is rendkívül stílusosra sikerült, tökéletesen hozzák az 1920-as évekbeli hangulatot látványra. Nem is beszélve a főmenü alatt felcsendülő dalról, amitől mindig kiráz a hideg, akárhányszor meghallom. A többi játékbeli felület se panaszkodhat design tekintetében, de néha a kevesebb tényleg több! Az egyedüli dolog, amit szeretnék megemlíteni, hogy bár tényleg végtelenül dekoratív és szemgyönyörködtető designt kaptak az almenük is (elég csak a fenti pár képet is megnézni), de néhol nehézkes látni a sokféle képi elemtől, hogy éppen hol is vagyunk vagy milyen lehetőségeink vannak. Ezért is lehet, hogy az otomés közösségekben szinte napi szinten kerül elő valaki, aki segítséget kér a hiányzó CG-k miatt. Ugyanis bár az alapjáték elindítása még nem gond, mire az emberek többsége eljut addig, hogy megkapják a Best vagy Tragic Bad endinget, már teljesen kimegy a fejükből, hogy a játékban sok bónusz fejezet is van. Vagy ha rémlik is nekik, megtalálni már nem tudják: a Start menün belül kaptak helyet az endingek utáni bónusz fejezetek, míg a románcolható srácokhoz kötődő rövid történetek az Extrák menüpont alatt vannak... Még ha egy helyen lennének, talán egyszerűbb lenne a helyzet, de így, hogy külön is lettek szedve és főleg az endingspecifikus extrák vizuálisan nehezen kiszúrhatók, könnyű elsiklani felettük. Történet A történet főszereplője Liliana Adornato, egy rendkívül visszafogott és jól nevelt lány, aki árvaként került a Burlone-i templomba. Bár a legtöbb hozzá hasonló sorsú gyerek idővel elhagyta az apácák által üzemeltetett árvaházat, ám Liliana maradt, hogy segítsen. Így éli csendes mindennapjait ebben a sok szempontból furcsa városban az első világháborút követő időszakban. Burlone különlegessége két okból fakad: egyrészt egy olyan város, amely a földrajzi (és más) adottságai miatt mind Olaszország, mind a Vatikán számára fontos érdekeltség. Másrészt pedig Európa "hátsó bejárataként" is üzemel, nem kevés illegális áru jut be és ki a városon keresztül. Így talán nem is meglepő, hogy a bűn mennyire beette magát a városba, olyan szinten, hogy a város uralmáért konkrétan három maffiaszervezet harcol egymással. Liliana a város többi lakosával együtt valamennyire tisztában van a helyzettel, de ő a település azon részében (Arca) él, amely a maffia szempontjából semleges területnek minősül, így elkerülték a borzalmak. Egészen addig, ameddig gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra a maffiacsaládok érdeklődésének középpontjában találja magát. A történetben Liliana a (rövid common route-ot követő) különböző route-ok függvényében valamelyik fél felügyelete alá kerül, így lehetőséget adva nekünk arra, hogy jobban megismerjük az egyes szervezetek felépítését, működését és tagjait. Természetesen emiatt a lány nem kevés alvilági konfliktusnak és kegyetlenségnek is a részesévé válik, ahogy lassan kiderül, pontosan miért is olyan fontos a bűnözők számára. A történet szerintem több szempontból is nagyon jóra sikeredett. Egyrészt nagyon érdekesen mások az egyes szereplők és maffiacsaládok is, emiatt pedig minden egyes route teljesen új élményt jelent. Nemcsak egyes szereplőket ismerhetünk meg jobban, de a maffiacsaládok közötti konfliktusokat is több szemszögből tudjuk megvizsgálni, gyakorlatilag minden egyes route-tal többet tudva meg a játék világáról is. A cselekmény izgalmas, nem kevés fordulat és tragédia övezi az utunkat, ahogy szép lassan kiderül, hogy milyen keresztény misztérium áll a történet hátterében. A játék nem vált át valami furcsa fantasy történetbe, nem ilyesmire kell gondolni, de engem személy szerint meglepett, hogy azért egy kis természetfeletti is bele lett csempészve ebbe az elsőre teljesen valósághűnek tűnő, történelmi időket idéző játékba. Ugyanígy igaz a testiség ábrázolása is: bár ténylegesen nem tartalmaz NSFW jeleneteket a játék, számos csábos CG-t és jelenetet kapunk, bár a tényleges aktus(ok)ról csak utalásszerűen vagy burkoltan ad leírást a játék. Az otome amellett, hogy szerintem nagyon jól meg lett írva (nem kicsit sötét tud lenni a hangulata, de mi mást is várhatnánk egy maffiózókról szóló játéktól?), egy érdekes rendszert használ, hogy más eseményeket is be tudjon mutatni nekünk a főszereplőnktől eltérő karakterek szemszögéből, így fokozva sokszor az izgalmakat vagy segíteni megérteni/előrevetíteni egyes eseményeket, amelyekről Liliana legtöbbször semmit se tud. Ami nagyon tetszik még a történetben, hogy egészen realisztikusak a harcok és jól le lettek fektetve az erőviszonyok. Valamint nem kevés politika és intrika szerepel a cselekményben, amiket én kimondottan szeretek. Kicsit csalódást az okozott, hogy én több fizikai összecsapásra számítottam, és bár az is volt a játékban, de Liliana nagyrészt inkább csak vendégeskedett valahol (az éppen aktuális szervezetnél), ami azért sokszor unalmasnak hatott. Főleg, hogy a játék előszeretettel használ mindenféle olasz ételneveket, és amikor éppen nem zajlottak családok közötti küzdelmek vagy valami komolyabb dráma, a játék konkrétan Liliana olasz főzőműsorának tűnt. A játék felépítése A játék felépítése szerintem kimondottan ideális volt: kaptunk egy 2 fejezetes common route-ot (amelyet érdemes mindig újrajátszani, mert ahogy egyre több karakter route-ját játsszuk végig, valami kis változás vagy extra mindig kerül bele a korábbiakhoz képest), és az ágazott végül az egyes románcolható karakterek route-jaira. Először csak Nicola vagy Dante route-ja választható, de amint végigjátsszuk az egyiket, utána Yang és Orlok route-ja is elérhetővé válik. Gilbert csak akkor oldható fel, ha minden más route végigjátszásra került, illetve van egy Finale Route is, amely Gil után játszható és gyakorlatilag a játék True Endingjének tekinthető. (Az optimális játékélmény érdekében érdemes az ajánlott routesorrendet követni, amelyet ITT feltüntettem.) A Piofioréban háromféle endingtípus létezik: van egy Best ending, egy Good ending, illetve számos Bad ending. Ezek közül is kiemelkedik az egy szem Tragic Bad ending, amely külön CG-vel is rendelkezik. Nekem kimondottan tetszettek a különféle endingek, a sok Bad ending a maguk kegyetlenségével és tragikusságával szerintem nagyon jól megalapozták, hogy a Piofiore ne csak komolyabb hangvételűnek tűnjön, de egy tényleg felnőttesen sötét játék legyen. A Bad endingeket ráadásul azért is érdemes elolvasni, mert (főleg a Tragic Bad ending) sokat hozzá tud adni egyes karakterek jellemábrázolásához, illetve nem kevés hasznos vagy meglepő információ is kiderülhet belőlük. De ami pláne a játék erőssége, hogy a Good és Best endingek is tudnak szomorkásak vagy keserédesek lenni. És még ha az adott szereplővel tényleg jól is alakul a kapcsolatunk, a játék van olyan reális, hogy a történések függvényében nem rest megbontani a maffiacsaládok közötti hatalmi egyensúlyt. Így míg az egyik route-ban mondjuk az XY család erősödik meg és pusztítja ki maga körül a többi szervezetet, más route-okban akár szövetségek is kötődhetnek a családok között. Tehát ne higgyük azt, hogy a Piofiore egy könnyű olvasmány: ameddig van, aki jól jár, mindig akad olyan is, aki szenved. Szerintem ez a fajta jól kiegyensúlyozott realitás az egyik legnagyobb erőssége a játéknak. Az alapjátékon túl kapunk három rövidebb történetet is, amelyek mindegyike rendelkezik valamilyen CG-vel: a Prologo 1926 az adott karakter Best endingje után játszódik. A Storia Triste-t a Tragic Bad ending kijátszása után tudjuk elolvasni, illetve az Extrák almenüben egy-egy fejezetet kap minden szereplő - ezeket érdemes a Best endingeket követően elolvasni. Szereplők
A többi szereplő mind-mind nagyon eltérő jellem, de éppen ezért mindenki találhatott olyan karaktert, aki közelebb áll hozzá ilyen vagy olyan okokból. Nicola a Falcone család alvezére, egy igazi nőcsábász, és a játék szerintem legnagyobb "csendes gyilkosa". Egy nagyon rafinált, helyzeteket jól átlátó és embereket is jól kiismerő szereplő, aki nem is annyira a harci képességei, mintsem ezen tulajdonságai miatt veszélyes. Én nagyon szerettem őt, nagyszerű karakter ahhoz, hogy belecsöppenjünk az oldalán a játék világába, de megmondom őszintén, hogy én hosszabb távon (mások route-jain keresztül) csak még inkább megszerettem. Félreértés ne essék, a saját route-ja is nagyszerű volt, de igazán nagy tiszteletet tényleg hosszabb távon vált ki az emberből, amikor más route-okon többet is megtudni a ténykedéseiről, illetve arról, hogy a többi szervezet is miért tartja őt nagy tiszteletben. Dante a Falcone család fiatal vezetője, nem mellesleg Nicola unokatestvére. A férfi kimondottan hallgatag, komorabb jellem, egészen addig, amíg az ember jobban meg nem ismeri. Nagyon kötelességtudó (ami azt illeti, túlzottan is), jól nevelt, és kimondottan veszélyes harcos a fegyvereivel a kezében. Én szerettem őt is, de a kedvencem nem lett, mert valahogy kevésbé tudtam azonosulni a problémáival és a jellemével. (Mondjuk a tsundere-jellegű karakterek nekem amúgy sem szoktak annyira tetszeni, valahogy nem kedvelem annyira ezt az archetípust.) Yang az ügyeletes yandere, aki az első pillantástól kezdve le is vett a lábamról. A Burlonéba befészkelődött kínai maffia, a Lao-Shu titokzatos vezetője. Egy teljesen kiszámíthatatlan, nem kicsit őrült karakter, aki ezt nem is titkolja. Mindent alárendel a saját élvezetének és szórakoztatásának, az embereit és akár a saját életét is. Kimondottan manipulatív és erőszakos, a játék egyik legveszélyesebb szereplője. Mindemellett tud a maga módján törődni is másokkal, de az érzelmi intelligenciája túlzottan visszamaradott ahhoz, hogy ezt megértse vagy másoknak egyértelmű módon ki tudja fejezni. Az egyik abszolút kedvencem a játékból, mert minden egyes vele töltött pillanat tele volt izgalommal és erotikával. Orlok a játék egyik legtitokzatosabb szereplője, aki bár minden route folyamán feltűnik egy kis időre, ám legtöbbször más maffiacsaládokkal dolgozik együtt, és sokáig nem egyértelmű, hova is tartozik. Ennek a pontos miértje egyértelműen kiderül a saját route-jában (nem fogom itt elspoilerezni), illetve bizonyos játékbeli jelenetek utalnak az ő szerepére. Orlok bár csak egy kedves, szűkszavú fiúnak tűnik, gyakorlatilag a játékban a legveszélyesebb karakter a maga szinte emberfeletti gyorsaságával és harci képzettségével. De emellett tényleg egy mélyen vallásos, tisztelettudó és szerethető jellem, aki az én szívembe is belecsempészte magát. Gilbert a Visconti család vezetője, és a maga nyitott, kommunikatív és laza jellemével az első pillanattól kezdve szimpatikus volt. Tipikusan az a markáns vezető, aki mögé önként állnak be az emberek, mert bár sokszor komolytalanul viselkedik (ez néha már-már gyerekesbe csap át), de mindenben lehet rá számítani. Az egyik olyan szereplő volt a játékban, akivel a legkönnyebben tudtam azonosulni, hasonló értékeket képviselt, mint amiket én is fontosnak tartok. Emellett tényleg végtelenül figyelmes és emberközpontú, és bár bűnöző lévén nem áll tőle se távol az erőszak, de általánosságban véve ő a legemberségesebb a románcolható szereplők közül. Látvány és zene Egy kis válogatás a játék rengeteg gyönyörű helyszínéből! Szerintem nem kell sokat áradoznom arról, hogy a játék látványvilága mennyire gyönyörű, az eddig illusztrációként betett képek magukért beszélnek. A karakterdizájnokat RiRinek köszönhetjük (többek között a Yunohana Spring!, Binary Star játékokon is ő dolgozott), akinek meseszép a stílusa. A szereplőkön kívül a hátterek is nagyon szépek meg részletgazdagok lettek, azokból talán a kültéri (városi) hátterek tetszettek a legjobban. A Piofiore: Fated Memories hangzásvilága bár számomra nem lett kiemelkedő (volt pár kedvenc dallamon, de a többség szerintem nem marad hosszútávon a fejemben), ám tökéletesen hozták az itáliai hangulatot a számomra. Ha nem tudtam volna, hogy egy olasz kisváros jelenti a játék helyszínét, a zene annyira mediterrán jelleggel bírt, hogy még úgy is kitaláltam volna! Összességében a harcok alatt megszólaló dalok lettek a kedvenceim, illetve pár vidámabb, önfeledtebb dallam. És természetesen nem feledkezhetünk meg a seiyuukról sem, akik mint mindig, most is nagyszerű munkát végeztek! Főleg a Gilbertet alakító Morikubo Shoutarou lepett meg, aki bár a Code: Realize-ban annyira nem fogott meg Impey-ként, Gilként viszont egyszerűen imádtam! Összegzés A Piofiore: Fated Memoriesnak valamennyire elvárásokkal álltam neki (már csak a maffiás téma miatt is voltak valamilyen elképzeléseim a hangulatát és jellegét tekintve), és bár bizonyos elvárásaim nem teljesültek, minden más annyira jól sikerült, hogy összességében nagyon elégedett voltam a játék befejezésekor. Nyilván ez az otome sem mentes a hibáktól, de rendkívül magával ragadó a hangulata, számos nagyszerű jellemmel ismerkedhetünk meg, illetve maga a Piofiore világa is annyira különleges, hogy mindenkinek csak ajánlani tudom, akit megmozgat a játék témája.
Az egyedüli, amit szeretnék előre jelezni, hogy tényleg nem egy könnyen emészthető alkotásról van szó: nemcsak a bűnöző főszereplők miatt kell sok halálra, erőszakra és lelki nyomorúságra számítani, de számos más nehezebb témát is érint (politika, vallás stb.). Aki egy felnőttes, realisztikusabb otomére vágyik, annak a Piofiore főnyeremény lesz, de aki a fentebb említett jellegű tartalmat/témákat nem bírja (vagy valami könnyed, megmosolyogtatóbb otomére vágyik), az inkább egy másik játékkal tegyen próbát, mert a Piofiore megülheti a gyomrát.
0 Comments
Leave a Reply. |
Bejegyzésajánló
Rovatok
🎮 Játékbarlang 🎮
[PSV] Dance with Devils
Mage ⏸️ Urie ✓ [PSV] Diabolik Lovers Limited V Edition
Kanato▶️ Ayato ✓ 📱 Mobilos kedvencek 📱
Chain Chronicle (JP)
Barátkódom: 152,442,002 For All Time (CN)
Barátkódom: 0976818705 Twisted Wonderland (JP)
Barátkódom: pbXZPsP6 Blogbanner
Archívum
May 2024
Kategóriák
All
|