A Nightshade nagyon régóta vonzott, leginkább a ninjás tematikája és történelmi felütése miatt (imádom a Sengoku-kort!). Így amikor elkezdtem Switchre is otoméket gyűjteni, nem is volt kérdés, hogy ez a játékot is szeretném megkaparintani. Pont egy olyan időszakban akartam megvenni, amikor viszonylag nehéz volt hozzáférni még Japánban is, de Nyanko-nak hála sikerült megkaparintanom. (Sokadszorra is nagyon köszönöm!) De persze ettől még szegény évekig várt a sorára, hogy végre játszani is elkezdjem. Most viszont ez is megtörtént! Első benyomások, a játék menüi és felületei A játék ikonja gyakorlatilag maga a borító, de nagyon szépen megoldották, hogy méretben is megfelelő legyen, és minden románcolható karakter is megjelenjen rajta. Egyszerű, de hatásos megoldás! Az opening az egyik abszolút kedvencem az otomés nyitányok közül. Látványos, dinamikus, és hihetetlenül fülbemászó a dallama. Még azelőtt is előszeretettel elindítottam Youtube-on, hogy magával a játékkal elkezdtem volna játszani, de ahogy megismertem a történetet és a szereplőket, úgy mélyült a szeretetem az opening iránt is. A játék menüje viszonylag egyszerűbb: a központi szerepet egyértelműen a játék logója kapta, alatta foglalnak helyet a menüpontok. Bár szeretem a dizájnos elrendezéseket és bonyolultabb látványterveket, de szerintem ez a fajta egyszerűbb, könnyen átlátható és letisztult főmenü teljesen jól illik a játékhoz témáját és hangulatát tekintve is. Különösen azokkal a gyönyörű, melankólikus dallamokkal, amik ezt a látványt kísérik. Megjelenés tekintetében különösen a háttérben és az előtérben elhelyezett virágmintákat szeretem nagyon. Egyrészt ezek a növényszimbólumok kifejezetten a kimonók anyagát borító különféle dekoratív formákat és mintákat juttatják eszembe, másrészt a háttér együtt nagyon olyan érzést kelt számomra, mintha éppen a magas fűben lapuló shinobik lennénk mi, játékosok is. A játék felületei a fűmenühöz hasonlóan egyszerűek, de éppen ezért könnyen átláthatók is. A többi felület (legyen ez a játék során megnyitott oldalsó menü vagy bármelyik másik része a játéknak) mind egységesen ezt az érdekes fűrészporszerű (?) hátteret kapták. Bár nem kimondottan tartom témájában ideillőnek, de azért a mintába csempészett fűszálszerű motívumokkal mégis valamennyire hagyományos érzetet kelt. Számomra viszont ezzel együtt is túl csupasz és egyszerű, szerintem sokkal látványosabb kialakítást is kaphattak volna a felületek, amik ugyanúgy nem mentek volna a funkciók rovására. Történet A játék története a Sengoku-kor (1467-1600) végefelé játszódik, és a Kouga nevű ninjafaluban veszi kezdetét. A Kouga ninják mellett itt élnek a falujuk kiírtását túlélt Iga ninják is, a két klán gyakorlatilag összeolvadt az évek folyamán. A két csoport közötti béke és együttműködés megtestesítője maga a főhősnőnk, Enju, akinek az édesanyja az Iga, édesapja pedig a Kouga klánból származik. A fiatal lány minden álma, hogy a barátaihoz és mentorához hasonlóan ő is erős shinobi lehessen, aki különböző küldetések teljesítésével tudja majd támogatni az otthonát. Ám hiába gyakorol rendületlenül, apja, a Kouga klán vezére korábban sosem küldte még éles bevetésre. Ám a helyzet megváltozik, amikor egy fontos küldetés miatt a fővárosba, Kyou-ba kell utaznia egy kijelölt csapatnak, amibe ő is bekerül. Enju örömmel veszi, hogy a faluja határait átlépve kicsit többet is láthat a világból, és végre valódi shinobivá válhat. Ám a küldetésük során egy nem várt incidens történik, Enju pedig menekülni kényszerül. Japán legnagyobb hatalmú feudális urai erednek a nyomába, és minden eszközt felhasználnak, hogy megölhessék. A menekülés közben azonban társakra lel, és miközben Japán különböző régióin utaznak át, számos új kapcsolat szövődik, illetve Enju idővel nemcsak arra kap választ, hogy pontosan mi is történik körülötte, de egészen a születéséig visszanyúló összeesküvések is a felszínre kerülnek... A Nightshade egy kimondottan izgalmas, harcokkal és feszültséggel teli játék, gyakorlatilag mindent megtalálhatunk benne, amit egy történelmi Japánban játszódó, ninjákról szóló történettől elvárhatunk. Bár nyilván akadnak benne lassabb folyású jelenetek is, számos vicces vagy éppen szívmelengető történés, ám összeségében így is egy erősen melankólikus hangulatú, jól narrált sztorit élvezhetünk, amiben az alkotók jól ki tudtak bontani karakterfejlődéseket és nem kevés tragédiát is. Bár a játék nagyon sok mindent megpróbál elmagyarázni a játékosnak, a megértéshez szerintem szükséges legalább nagy körvonalakban ismerni a Sengoku-kor fontosabb alakjait és történéseit, mert gyakran kerülnek szóba olyan személyek vagy események, amiket háttértudás híján nem fogunk tudni értelmezni. Bár maga az időszak egy létező történelmi kor, bizonyos elemei fiktívek vagy a valósággal nem teljesen megegyezőek, így kiszolgálva a történelemrajongókat is, de kedvezve azoknak is, akik nem sokat tudnak erről a korszakról. A Nightshade kimondottan jól bemutatja a korabeli társadalmi és politikai állapotokat, amit a nyelvhasználat, a ruházat és a helyszínek is rendkívül jól reprezentálnak. Megjelenik számos hagyományos japán érték vagy gondolatrendszer is, illetve ezekből származó konfliktusok (például a kötelesség és személyes érzések összeférhetetlensége, a társadalmi hierarchia okozta feszültségek stb.), amik kimondottan kellemes fűszerezést adnak az egyébként is érdekes történetnek. A játék felépítése A történet egy prológusból, egy 4 fejezetes common route-ból áll, illetve az ezek alatt meghozott döntéseink alapján sorolódunk be az 5 karakterroute egyikére. Maguk a szereplőkhöz köthető route-ok a korábbiakon felül további 7-9 fejezetből állnak. A prológus és a common route gyakorlatilag bepillantást engednek Enju életébe: megismerhetjük a szülőfaluját, pár társát, illetve azt is nyomon követhetjük, hogyan boldogul élete első küldetésén. Nagyon tetszett, hogy ez a küldetés idővel két részre bomlott, és attól függően, hogy kinek a route-jára sorolódtunk, a küldetés egyik vagy másik részét tapasztalhattuk meg. Így a route-okat végigjátsztva végül teljes képet kaptunk mindkét részről, de ez meglepően izgalmas meg változatos élményt jelentett. Az "incidenst" követő menekülés jelenti igazából a szereplők route-jait. Bár mindegyik route nagyjából azt fedi le, hogy az ártatlanul megvádolt Enju miképp keveredik ki Kyou-ból és próbál eltávolodni az aktuális társával (vagy társaival), maguk a vele tartó szereplők, a szökési körülményeik, de még maga az üldözés módjai is változnak (legalább részben) az egyes route-ok alatt. Így bár Enju mindig menekül, ez minden egyes srác oldalán másfajta élményt jelent. Mindegyik route rendelkezik egy Good és egy Bad endinggel, és meg kell, hogy mondjam, hogy a Bad endingek annyira gyönyörűen tragikusra sikeredtek, hogy teljesen elképesztettek. Nem is tudom, mikor találkoztam utoljára ennyire érzékien megalkotott rossz végkifejletekkel, és a hozzájuk tartozó CG-k is csodaszépek voltak, csak még inkább ráerősítve a hatásukra. Emellett a játék rendelkezik pár extrával is: a route-ok kijátszása mellett minden sráchoz (illetve a common route-hoz is) oldhatunk fel két-két bónusz jelenetet a Memoirs menüpontban, illetve vannak CG-vel rendelkező rövid történetek is (ezeket is a route kijátszása után érdemes elolvasni, a Special Content menüpont alatt találhatók). Szereplők
lehet, hogy legtöbbször a fizikai képességei elmaradtak más szereplőkétől, de nem is volt annyira szüksége ezekre, hiszen a másikat nem fizikailag, hanem leginkább érzelmileg kellett megmentenie. A szerethető, ám kissé naív jelleme mellett nagyon tetszett a megjelenése is: a ruhái és a hajviselete is nagyon egyedire sikeredtek. Valamint imádom, hogy Teita (a rajzoló) mennyire látványosan tudta keverni a hagyományosabb japán viseletre jellemző textúrákat és mintákat a ninják sötétebb, inkább praktikusságra hangsúlyt helyező ruházatával, egy szemkápráztató ruhaszettet alkotva így Enjunak. Goemon teljesen levett a lábamról a nyitott, barátságos jellemével és a laza életmódjával. Viszont lehetett tudni, hogy a pozitív attitűd és kedves szavak mögött rengeteg múltbéli szenvedés bújik meg, így felkészülve vártam, hogy ezek majd a nyakunkba ömöljenek a route alatt (és mondanom se kell: nem csalódtam). Ettől függetlenül egy egészen könnyed történet várt az oldalán sok fordulattal meg érdekes helyzetekkel, így nagyon élveztem ezzel a ficsúrral tölteni az időt. Gyakorlatilag az ő route-ja még talán a játék legkevésbé nyomasztó route-ja, így kellemesen megalapozta számomra az élményt. Choujirou már az első pillanattól kezdve a kedvencem volt. Lehet, hogy azért, mert szerintem sok szempontból önmagamat láttam benne: komoly, megbízható, az elveihez ragaszkodó személyiség, aki viszont pont ezek miatt sokszor túlzottan is merev, és nehezen fejezi ki magát. Ráadásul zseniálisan írták meg a történetét, ő volt az egyetlen karakter a fiúk közül, akivel úgy éreztem, hogy Enjuval már az első jelenettől kezdve izzott köztük a levegő. Ez a szenvedélyesség pedig csak tovább fokozódott a route alatt, emiatt pedig összességében is az egyik kedvencem lett. Hanzou a tökéletes shinobi: erős, gyors, tapasztalt és megingathatatlan férfi, aki a mesterének és a tőle kapott küldetéseknek él. De éppen emiatt is annyira rideg és sokszor már-már gépies, valamint úgy tűnhet, hogy nem ismeri a félelmet meg más érzelmeket sem. Így öröm volt látni, ahogy az Enjuval töltött idő alatt a lány szépen lassan ripityára törte a Hanzout körülvevő falat, és megtanította őt érezni és élni, embernek lenni. Sokáig nem értettem, hogy miért ennyire népszerű karakter a rajongók körében, de a route-ja után már mindent értek. Kuroyuki bár Enju gyerekkori barátja, az elmúlt nyolc évet külön töltötték. Úgy éreztem, hogy ez a felszínen nem változtatta meg az egymáshoz való hozzáállásukat, de ez idő alatt Kuroyuki mégis sokat fejlődött és alakult, illetve számos rejtély lengi körbe. Így különleges élmény volt szép lassan megtudni, mégis miken ment keresztül Kuroyuki az elmúlt évek folyamán, és nem mondom, eléggé sokkolt és megérintett, amikor szép lassan minden kiderült. Nagyon megszerettem, és érdekes volt látni, hány különböző oldala van. Gekkamaru elsőre csupán Enju kissé idegesítően merev, lerázhatatlan testőrének tűnt, de ahogy haladtam végig a route-okon, úgy tanultam meg értékelni az Enju iránt mutatott megrendíthetetlen tiszteletét, szeretetét és hűségét. Gekkamaru volt az egyetlen szereplő, aki minden route-ban Enjut támogatta, és emiatt is voltam annyira kíváncsi, vajon mik derülnek ki az ő route-ja folyamán. A többiekéből kiindulva sejtettem, hogy Gekkamaru múltja is számos izgalmas meglepetést tartogat, és mellette a route-ja az egyik legtragikusabbra sikeredett. Látvány és zene A Nightshade kimondottan sok kültéri helyszínnel operál, egyik szebb, mint a másik! A játék látványvilága sok szempontból kettős volt a számomra. Egyrészt számos látványelem kimondottan szemkápráztató volt: a karakterdizájnok fenségesek, ahogy nagyon változatosak lettek a fegyverek is. Nagyon tetszett, hogy mennyi arckifejezést, pózt (nemcsak szemből, de hátulról is!) kaptak a szereplők, és hogy a pislogással vagy a beszéd közbeni szájmozgással mennyire életre tudták őket kelteni. Nem számítottam arra sem, hogy a CG-k is mennyire változatosak lesznek (hangulatukban, pózokban, nézőpontokban stb.), illetve megdöbbentett, hogy a játék során történő összecsapásokat (visual novelhez képest) mennyire látványosan meg tudták oldani. Éppen ezért volt számomra furcsa, hogy a hátterek egy része viszont meglepően homályos vagy pixeles volt (tipikusan ilyen volt Kouga falu képe), illetve hogy bizonyos hátterek túlzottan sokszor kerültek újra felhasználásra. Örültem volna, ha változatosabb hátteret kapunk (pl. többféle templom vagy fakunyhó stb.), így nem érződtek volna ennyire repetitívnek. A hangok nagyszerűen illettek a játékhoz, különösen a drámaibb, zongorával előadott dallamok és a harcok során előkerülő, egészen rock-os hatású számok tetszettek nagyon. A seiyuukat illetően meglepődtem, mert például nem számítottam rá, hogy olyan szinkronszínészek is szerepelnek majd a játékban, mint például Tsuda Kenjirou. De mindenkihez nagyszerűen illett a hangja, különösen Hanzou és Goemon emelkedtek ki a számomra. Összegzés A Nightshade egy komoly témákat feszegető, erősen melankólikus hangulatú, sokszor kimondottan tragikus játék. De nekem kimondottan tetszett az az erősen (főleg Sengoku-kor eszméit tekintve) realisztikus és komoly körítés, aminek hála valódi tétje volt a harcoknak, és a túlélés iránti küzdelem is végig feszültnek érződött. Bár emiatt a játékban bemutatott szerelmek sokszor igencsak keserédesre vagy szívszaggatóra sikeredtek, de pont emiatt vált számomra a Nightshade ennyire egyedi élménnyé.
Aki hozzám hasonlóan szereti a történelmi felállású, shinobikról szóló, helyenként igencsak megdöbbentő és elgondolkoztató történeteket, annak a Nightshade szintén nagy kedvencévé válhat.
0 Comments
Leave a Reply. |
Bejegyzésajánló
Rovatok
🎮 Játékbarlang 🎮
[PSV] Dance with Devils
Mage ⏸️ Urie ✓ [PSV] Diabolik Lovers Limited V Edition
Kanato▶️ Ayato ✓ 📱 Mobilos kedvencek 📱
Chain Chronicle (JP)
Barátkódom: 152,442,002 For All Time (CN)
Barátkódom: 0976818705 Twisted Wonderland (JP)
Barátkódom: pbXZPsP6 Blogbanner
Archívum
May 2024
Kategóriák
All
|