A játékkal úgy ismerkedtem meg, hogy a VNDB-t böngészve láttam, van hozzá angol verzió is mobilra. A történet összefoglalását elolvasva azonnal rávetettem magam a lokalizált változatra, de nagyon hamar rá kellett döbbennem, hogy számomra nem élvezhető a játék abban a formában (akkor még csak a furcsa képarány, illetve a hangok hiánya tűnt fel, de tervezek írni egy bejegyzést a részletesebb különbségekről). Ám kisebb nyomozással kiderült, hogy a játék több konzolon is elérhető japánul. Kissé bátortalanul vettem meg az alapjátékot PSP-re (részben, mert hihetetlenül olcsó volt akkor Ebayen, másrészt a borítója sokkal jobban is tetszett, mint a Vita verzióé, a Switch verzió pedig úgy, ahogy volt, hidegen hagyott). Ám azután nem volt megállás! Gyakorlatilag ez az első otome, amit teljesen kijátszottam japánul, de ennek az élménynek hála ma már bátran vetem bele magam bármilyen japán nyelvű otomébe, ami érdekel. Első benyomások, a játék menüi és felületei A fenti képen láthatjátok, hogyan néz ki a játék a PSP menüjében még indítás előtt: a játék ikonja (a bal oldali téglalap) a játék logója, viszont a háttérbe betették a borító illusztrációját is, így a kettő egyben eléggé látványos. Valamint sajnos csak képről nem tudom átadni, de az egyik OST szól a háttérben (ez minden PSP játékra igaz, sajnos a Vita és a Switch esetében semmi ilyen funkcióról nem beszélhetünk). A játék openingje tipikusan a 2000-res évek animéit juttatja eszembe, de ezt a lehető legjobb értelemben gondolom. Imádtam azt a korszakot, így a kicsit régies karakterdizájnokat látva, és a kornak megfelelő hangulatú/stílusú zenét hallva azonnal kellemes nosztalgia és izgatottság lesz úrrá rajtam, akármikor indítom el a játékot. Ha valami opening nem tetszik, akkor gond nélkül át szoktam ugrani sokadik játékindításkor, de a Moujuutsukai to Ouji-sama Portable esetében egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor nem néztem végig ezt a klipet. (Sajnos nem találtam róla jobb felbontású verziót az interneten, így ezzel kell beérnetek.) A játék főmenüje szerintem kimondottan stílusos. Maga a menüsáv jobb oldalon látható, és könnyedén lehet fel-le mozogni az opciók között. Ilyenkor maga a sáv is mozog, de szerencsére eléggé letisztult ahhoz, hogy mindig egyértelműen tudni lehessen, éppen melyik opción vagyunk. Emellett (bár képről nem látszik), de a háttér folyamatosan mozog és változik: hol az otome egyes helyszínein siklik át (mint a fenti képen is), hol pedig egyes szereplők artjait láthatjuk, miközben kellemes zene szól a háttérben, illetve a fontosabb szereplők is meg-megszólalnak. A menük viszonylag egyszerűek, mégis kellemesen átadnak egy kis középkori fantasy életérzést! A játék felületei között könnyű navigálni, mert bár dizájnosak az ikonok és szép a látványterv, de nem túlzottan zsúfolt vagy nehezen követhető. Nagyon tetszik ez a kissé régies, foltos papirusz-motívum, ami sokszor megjelenik egyes felületek háttereként. Kicsit történelmi/régies érzetet ad a játéknak, és mivel egy középkori jellegű fantasy világ adja a történet helyszínét, így remekül illik is az otoméhez. Történet Tiana gondtalan (ám már-már túlzottan is egyhangú) hétköznapjait éli a Cattleya Királyságban. A lány arról álmodozik, hogy az édesanyjához hasonlóan híres állatidomár lesz belőle, de tényleges vadállatok hiányában csak magányosan gyakorolgatja az idomítást. Főleg, hogy a szülei is távol vannak: az anyukája a zenész édesapjával szokott fellépni a világ különböző tájain, így csak nagyon ritkán tartózkodnak otthon. Tiana élete azonban fenekestül felfordul, amikor az esti bevásárlása alkalmával az egyik árusnál megpillant pár ketrecbe zárt állatot: egy oroszlán, egy farkas, egy kacsa és egy nyúl osztoznak egy szűkös ketrecen, és egyikük sem fest túl jól. Bár az árus ételek hozzávalójaként árulja az egzotikus állatokat, a lány szeme felragyog a semmiből jött lehetőség láttán, és meg is veszi a betegnek látszó vadállatokat. Hazaérve azonban furcsállja, mennyire intelligensnek tűnnek újdonsült kedvencei, és hamar kiderül, hogy az emberi gesztusokat utánzó állatok beszélni is tudnak! Mint Tiana megtudja tőlük, igazából mind a négyen emberek, akiket megátkoztak, ezért most állati formában kénytelenek élni. A lelkiismeretes lány elhatározza, hogy segít megtörni a fiúkat sújtó átkot, ám nem is tudja, hogy ezzel milyen politikai intrikák, kegyetlen háború és országokat megsemmisítő erejű mágia kereszttüzébe kerül majd idővel. A Moujuutsukai to Ouji-sama Portable története nagyon sok elemével a klasszikus tündermeséket idézi: például a Brémai muzsikusok, A békakirály és sok más történet eszünkbe juthat, amik ilyen-olyan módon (akár történésekben, szereplőkben, hangulatukban vagy látványukban) visszaköszönnek az otomében. Egy nagyon különleges élmény az, amit a játék kínál: kalandos utazást tehetünk a Moujuutsukai to Ouji-sama Portable varázslattal átitatott, hercegekkel és meglepetésekkel teli világába. Ehhez hűen bár futhatunk bele pár komolyabb hangvételű eseménybe (lesz itt intrika, háború és sok más izgalmas fordulat is, néha meglepő mélységben kibontva), de a játék alapvetően egy könnyedebb fantasy történet, amin számos ponton fogunk tudni nevetni. Főleg Tiana és újdonsült barátainak közös életvitele nyomán alakulnak ki nevetséges helyzetek, de az éppen szomorú vagy melankólikus események sem viszik el túlzottan komor irányba a játékot. A történetvezetés nagyon jól el lett találva: nagyszerű a játék tempója és nyelvezete, és bár a sztori elején főleg a főhősnő és újdonsült "háziállatainak" mindennapjai (valamint a fiúkat sújtó átok utáni nyomozás) a központi téma, ám idővel ez a viszonylag szűkebb térben zajló történet is kibontakozik, és Tiana otthona mellett számos új helyszínt bejárhatunk a Cattleya Királyság területén, sőt még más országokba is ellátogatunk majd. Ennek ellenére ne higgyük azt, hogy a játék eleje unalmas lenne, minden történése szórakoztató és lendületes, illetve lépten-nyomon bővülnek a játék világával kapcsolatos ismereteink, egyszerűen csak időbe telik kibontani egy ilyen volumenű történetet és világot úgy, hogy ne érződjön elkapkodottnak. Ami még érdekesség, hogy bár a történet nagy részét a főhősnő, Tiana szemszögéből követhetjük nyomon (a szokásos E/1 narrálásban), de egyes kitekintő jelentek segítenek kicsit többet megtudni arról, ugyanabban az időben más helyszíneken épp mi történik, akár egyes rejtélyeket vagy későbbi konfliktusokat is finoman felvezetve így a játékosok számára. Abszolút pozitív meglepetés volt az is, hogy bizonyos részletek (például az egyes országok viszonya, a Fasan királyi család kapcsolati hálója, a mágiatörténet stb.) is ki lettek dolgozva, de ezzel csak még inkább segítettek elmélyülni a játékban. Nyilván ezekkel nem kötelező foglalkozni, ha valakit nem köt le az ilyesmi, de világépítésből abszolút jelesre vizsgázik nálam ez az otome. Semmit nem magyaráznak túl, de elég információt kapunk, hogy kellőképpen eligazodhassunk a Moujuutsukai to Ouji-sama Portable különleges világában, és megértsük a játékban bemutatott konfliktusokat. A játék felépítése A játék egy hosszabb (négy fejezetes) common route-tal indít, erről lehet a meghozott döntéseink alapján az egyes karakterek route-jaira sorolódni. A common route bár csak egyes jeleneteiben tér el az egyes karakterek route-jaira való sorolódás következtében, de én minden percét nagyon élveztem. Örültem, hogy mielőtt a tényleges route-okra tértünk, volt lehetőségünk megfigyelni és megismerni a fiúkat, ahogy Tianával töltötték a mindennapjaikat. Főleg, hogy nagyon jó volt közöttük a kémia (különösen a fiúk egymással folytatott beszélgetései fenomenálisak), és a tényleges route-ok alatt a Tianával kialakuló romantikus kapcsolatokat egy már a common route alatt rendesen megágyazott barátságra lehetett építeni. A karakterek route-jai nagyjából hosszra megegyeznek a common route-tal (fejezetszámra eltérnek, de hosszra összesítve hasonlóak), így egy viszonylag kiegyensúlyozott játékról beszélhetünk. Mindegyik route rendelkezik egy jó befejezéssel, illetve akadnak rossz végkifejletek is (ezekhez nem jár külön CG). Amire nem számítottam, hogy gyakorlatilag a történet váza minden route esetében szinte megegyezik (pár adott fordulópont legalábbis mindenhol szerepel), illetve a route-ok egy szakaszon gyakorlatilag két, egymással azonos időben, de eltérő helyszínen zajló eseményt mutatnak be. Féltem, hogy ezek miatt a route-ok túlzottan hajaznak majd egymásra, és részben ez valóban így volt, emiatt pedig akadtak kiszámítható momentumok a játék folyamán. De ezek mellett mégis egészen eltérő élmény volt akár megegyező helyszíneket is bejárni a különböző szereplőkkel, illetve mindig történtek más események is (vagy tudtunk meg plusz információkat a korábbiakhoz képest), így azért nem érződtek a route-ok zavaróan repetitívnek. Érdemes lehet ajánlott routesorrendet követni, mert bár sok érdekes témát vagy kérdést feldob a common route egyes szereplők kapcsán, amennyiben nem a megfelelő sorrendben játsszuk ki a route-okat, véletlenül belefuthatunk olyan információkba, amik teljesen lelövik egy másik szereplő route-jának központi konfliktusait. (Ha érdekel, szerintem milyen sorrendben érdemes haladni, a Routesorrendek fül alatt láthatod az ajánlásomat.) Az otome egy egészen érdekes fantasy világot tár elénk, és ennek megfelelően elég sok szereplővel, országgal vagy tárggyal kapcsolatos terminust kell megmagyaráznia. Ezeket egy szószedetbe (Memo) rendezi, ahol tudunk utólag is böngészni a már játék során feloldott kifejezések között. Egyik-másik nagyon hasznos meglátásokat ír le, így érdemes nemcsak átugrani, hanem ténylegesen el is olvasni őket. Különösen, hogy a legtöbb nemcsak egy objektív definíció, hanem mintha Tiana naplóbejegyzései lennének, így gyakorlatilag ő magyarázza meg nekünk az egyes fogalmakat. A főmenüben helyet kapott egy Extra névre hallgató fül is: ugyanis a játékbeli teljesítményeinkkel - főleg a jó endingek számítanak, illetve a simogatós minijátékban (lásd lejjebb) kapott eredményeink alapján - oldhatunk fel az LI-k szemszögéből íródott rövid történeteket, plusz artot is kaphatunk, sőt vannak jópofa (szinkronizált) miniképregények is. Az összes route végigjátszása után érdemes kijátszani a menüben Extra Side Story néven elérhető plusz történetet. (Erre a játék is figyelmeztet, mielőtt elindítaná a történetet.) Mindegyik állati alak iszonyatosan aranyos, ki ne akarná megsimogatni őket?! A Moujuutsukai to Ouji-sama Portable egyik fontos eleme az állatsimogatós minijáték, ami a játék több pontján is visszatér (illetve a főmenüben MofuMofu név alatt külön menüpontról is elérhető, ha szórakozni vagy gyakorolni szeretnénk vele). Gyakorlatilag ilyenkor kiválaszthatjuk az egyik szereplőt, akit állati alakjában egy körülbelül harminc másodperces időintervallumig simogathatunk a fején (vagy a teste alsó felén, de a többséget a feje adott pontjain érdemes simogatni). Mivel a PSP nem érintőképernyős, így a PS2 verzióhoz hasonlóan a konzol gombjaival tudunk simogatni. A simogatás alatt a szereplő beszél is hozzánk, de a megjegyzései annak függvényében változnak, hogy éppen miképp éli meg a cirógatásunkat: így az "Áú, ez fájt!"-tól a "Na csak ennyi volt?"-on át egészen a szégyenletes élvezkedő nyögésekig sokféle reakciót kisajtolhatunk belőlük. A beszéd mellett a háttér alapján is kapunk visszajelzést a teljesítményünkről: a rózsaszín háttér legjobb, míg a zöld jó eredményt jelent, ha pedig abszolút nem simogatjuk az adott szereplőt, kék hátteret kapunk. Érdemes mindig arra törekednünk, hogy rózsaszín képernyőn legyünk, amikor lejár a visszaszámlálás, mert ez a lehető legjobb eredmény. (Nem baj, ha a harminc másodperc alatt változik a háttér és a karakter reakciója, ha a zárásra rózsaszín hátteret kapunk, akkor az úgy tökéletes.) Szereplők
A karakterdizájnja szerintem kimondottan szép lett: nagyon szeretem (és sokszor hiányolom is) a világosabb hajú karaktereket az otomékből, így örömmel vettem tudomásul, hogy Tiana nemcsak szőke, de még zöld szemű is! (Nyilván az európai középkort idéző helyszínek és világ miatt így illik bele teljesen a környezetébe, de tényleg ritka az ennyire nyugati megjelenésű otome főhősnő.) Sosem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy mennyire nem szoktam jól kijönni a tsunderékkel, mert valahogy idegesíteni szoktak. De Lucia annyira végtelenül szerethető volt a maga lusta, szerencsétlen és humoros személyiségével, hogy egyszerűen imádtam vele tölteni minden pillanatot már a játék elejétől fogva! Bár nem volt kimondottan mély vagy megdöbbentő a háttértörténete, valahogy mégis magával ragadott a route-ja, és tökéletes bevezetés volt a Moujuutsukai to Ouji-sama Portable világába. Matheus elsőre tipikus elkényeztetett ficsúrnak tűnhet, és bár közben tényleg tud kényeskedően viselkedni, de a route-ja alatt hamar rá kellett döbbennem, hogy mennyi minden megbújik a többségnek mutatott álarca mögött. Nagyon tetszett, hogy mennyire jó emberismerő, hogy milyen ügyesen tud taktikázni, és hogy nem fél a gyengébbik oldalát is megmutatni azoknak, akikben megbízik. A karizmája és a seiyuuja miatt hamar felfigyeltem rá, de annak ellenére, hogy elsőre a külsőségei fogtak meg, a jellemét szerettem meg igazán. A kora miatt nem tudtam, mégis mit tudnék (vagy akár szegény Tiana) kezdeni Erikkel, és mégis hogy lesz neki saját route-ja... de nem kevés meglepetés várt, az biztos! Próbálok nem spoilerezni, így csak annyit szeretnék említeni, hogy Eriket nem szabad alábecsülni, mert a játék leginkább (pozitív értelemben) sokkoló eseményei hozzá kötődnek. Az ő route-ja is tele volt drámával és érzelmekkel, nagyon élveztem. Alfred a csapat izomembere, de ezt a legjobb értelemben gondolom. Alaposan kiképzett, határozott alkat, aki tisztában van a korlátaival. Nem fél bármit megtenni azokért, akiket szeret, de közben mégsem ragadják magukkal az érzései. Sőt, szegény kimondottan nehezen fejezi ki magát helyenként, és abszolút nem ért se a nőkhöz, se a romantikához (utóbbi a túlzottan gyakorlatias személyisége miatt nem kevés vicces helyzetet eredményez). Nagyon megszerettem a közvetlen jellemét, és érdekes volt látni, ahogy Tianával együtt fejlődnek és változnak. Klaus képviseli a "gyerekkori barát" trope-ot, de ezt a lehető legélvezetesebb és pozitívabb értelemben kell érteni. Egy intelligens, megbízható, de ezzel együtt viccesen zsarnoki szereplő, aki nem fél Tianát rendesen megszekálni. Bár gyerekkori barátok, de ez messze nem azt jelentette, hogy állandóan Tiana nyakában csüngene. Sőt, sokszor alig lehetett látni, mert rendkívül sokat dolgozik. Élvezetes volt látni, ahogy Klaus is belekeveredik az egész átok utáni nyomozásba, és gyakorlatilag ennek hála újra egymásra találnak Tianával. (Külön meg kell említenem, hogy a Klaushoz feloldható rövid történet nagyon megdöbbentett, mert egészen más benyomásom lett róla, mint amit csak maga a főtörténet után éreznék.) Silvio egy nagyon közvetlen és kedves jellem, aki nem kevésszer okozott nekem hasfájást (mivel rengeteget nevettem azon, mennyire szégyentelenül bepróbálkozik Tianánál, akárhányszor összefutnak). Nagyon tetszett ez a fajta magabiztos, ám mégis pajkos viselkedése, és hogy bár elég nehéz az élethelyzete, mégis megbízik Tianában, és segít egy elég nagy konfrontációt megoldani. Sajnos nem tudok róla többet elárulni, mert gyakorlatilag minden spoileres lenne, így maradjunk annyiban, hogy őt éreztem amolyan Titkos Karakter-jellegűnek a játékban. Látvány és zene Elképesztő, milyen részletgazdagok a játék helyszínei! Bár a játék eredetileg PS2-re jelent meg, és bizonyára ott is szemkápráztató lehetett, de a PSP verzió látványvilágán (gondolok itt képfelbontásra, minőségre) nem látszik meg, hogy portól van szó. Rengeteg különféle háttérrel találkozhatunk, és egyik-másik olyan részletes, hogy a látványt nem győzte befogadni a szemem. A Moujuutsukai to Ouji-sama Portable másik nagy pozitívuma látvány terén a karakterdizájnok. Tudom, hogy ez a 2000-res évekbeli ábrázolás nem mindenkinek a szíve csücske, de azt senki se vitathatja, hogy a szereplők megjelenése fenséges. Kezdve a ruháiktól egészen olyan apró részletekig, mint az ékszereik... egyszerűen pompásan festenek! De nem is csoda, hiszen mindez Miko (Code: Realize játékok, Arcobaleno!, Toki no Kizuna Sekigahara Kitan stb.) keze munkája. A zenéket is nagyon szerettem. Bár a dallamok nagy része nem kimondottan jellegzetes, de mindegyik nagyon jól illik a játék tematikájához (vagy az aktuális jelenetek hangulatához), és még a sok órányi hallgatás után se éreztem őket monotonnak. A seiyuuk mint mindig, nagyszerűek voltak. Egyedül azt sajnálom, hogy hiába hagytam meg Tiana nevét, a szereplők így sem szólították őt meg (a nevén se, de még más kifejezésekkel se nevezték meg közvetlenül). Ez a PSP játékoknál/portoknál nem ritka dolog, de kicsit azért így is sajnáltam. Összegzés A Moujuutsukai to Ouji-sama Portable egy fantasztikus játék egy (szó szerint) varázslatos világban. Imádtam minden egyes pillanatát, legyen az éppen valami humoros helyzet, harc vagy éppen nyomozás. Maga a történet is megfogott, de különösen a szereplőket szerettem meg: sokukról első látásra azt hittem, hogy klisések lesznek, ám ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna!
Mindenkinek bátran ajánlom, aki egy tündérmeséket idéző, magával ragadó élményre vágyna. Bár viszonylag régi játék, és nyilván nem mentes a kisebb hibáktól sem (pl. a route-ok lehettek volna eltérőbbek is stb.), de akár történetében, akár kivitelezésében is könnyedén versenyre kelhet bármelyik modern otomével. Nem hiába számít igazi klasszikusnak, kár lenne kihagyni egy ilyen kaliberű kalandot!
0 Comments
Leave a Reply. |
Bejegyzésajánló
Rovatok
🎮 Játékbarlang 🎮
[PSV] Dance with Devils
Mage ⏸️ Urie ✓ [PSV] Diabolik Lovers Limited V Edition
Kanato▶️ Ayato ✓ 📱 Mobilos kedvencek 📱
Chain Chronicle (JP)
Barátkódom: 152,442,002 For All Time (CN)
Barátkódom: 0976818705 Twisted Wonderland (JP)
Barátkódom: pbXZPsP6 Blogbanner
Archívum
May 2024
Kategóriák
All
|