A Cupid Parasite már a japán megjelenése óta vonzott, így nagyon örültem, hogy angolul is kiadták, és én is tudtam támogatni a megvételével a nyugati otomepiacot. (Pláne amilyen fenséges limitált kiadást kapott, de arról bővebben ITT.) Egy jópofa, vicces fantasy vígjátékra számítottam a korábban interneten elolvasott vélemények után, és gyakorlatilag nem is kellett csalódnom. Tudtam, hogy egy nagyszerű élmény előtt állok, de csak most, a játék befejeztével realizáltam igazán, hogy mennyivel többet kaptam ettől a játéktól, mint gondoltam volna. Első benyomások, a játék menüi és felületei A játék ikonja gyakorlatilag a borító egy kicsit módosított verziója. Szerintem jól néz ki, és bár sajnálom, hogy Lynette lekerült róla, de három szereplővel már tényleg zsúfolt lett volna ilyen kis méretben. A játék openingje az egyik kedvencem lett az eddigi játszott otoméim közül, akárhányszor indítottam el a játékot, nem tudtam megállni, hogy ne nézzem meg újra és újra (és könnyen el tudom képzelni, hogy a későbbiekben is random elindítom majd a Cupid Parasite-ot, hogy az openingen élvezkedjek)! Hihetetlenül fülbemászó maga a dal (a japán verzió nézettségéhez a saját példányom kézbe vétele előtt nagyban hozzájárultam a Youtube-on, haha), a sok csodaszép CG és karakterdizájn miatt pedig első látásra szerelem volt. Arra számítottam, hogy a játék pont olyan színes és vibráló lesz, mint az opening alapján sejthető volt, azonban meglepett az a színkavalkád, amivel a játék minden egyes felülete fogadott. A játék az opening után a fenti látvánnyal vár, az A gomb megnyomása után juthatunk el a tényleges menüig: A főmenü bár hihetetlenül impozáns a rikító színeivel, részletgazdag, mozgó ábráival, de elsőre nagyon tömény és "sok". Hamar hozzá lehet szokni, hogy fel-le tudunk a menüben mozogni (a bal oldali betűk nyomán kapjuk meg az összes menüpontot: S mint Start, L mint Load, E mint Event View, G mint Gallery és O mint Options), de nekem pár pillanatba beletelt, mire a szemem és az agyam összerakta, hogy működik a menü és miként tudok rajta navigálni. A játék minden felülete divatos és látványos, de nem mindig praktikus ez a fajta extravagancia. A játék többi felülete sem kíméli a szemünket, hol a vibráló színek (Save, Load tipikusan ilyen), hol pedig az ábrák túlzsúfolása (Options menü) okozza a nehézségeket. Hozzá lehet szokni ehhez a túlzott látványossághoz, de szerintem mindenkinek meghökkenés és kis bizonytalanság az első reakciója. (Mondjuk egy szavam se lehet, azért így is könnyebb kiigazodni a Cupid Parasite menüjén, mint például a Piofiore: Fated Memories esetében, ami hírhedt róla, hogy a játékosok nem találják meg a kiegészítő sztorimódokat...) Történet A Cupid Parasite története a címadó főszereplő, Cupid körül forog. A szerelem fiatal istennőjét nyomasztja a munka terhe és a Celestiában töltött szürke mindennapok, ám az életét egészen felrázza, amikor fogadott nagynénije, Minerva áthívja magához. A bölcsesség és háború istennője megismerteti Cupiddal a modern emberi világ pár vívmányát, mint például a romantikus filmeket tartalmazó DVD-ket, illetve az internetet is. Cupid az Instagrimmen böngészve döbben rá, hogy bár az isteni szféra szerint a munkája, az emberek közötti romantikus kapcsolatok létesítése nélkülözhetetlen, a halandók annyira kreatívak és fejlettek, hogy saját maguk is tudnak gondoskodni a párkeresésről, nem szorulnak az istenek segítségére. Az emberek iránti lelkesedését és elismerését apja, Mars azonban nem osztja, így csúnyán össze is kapnak. Cupid emiatt a Földre szökik, hogy bebizonyítsa: az emberek között élve, az isteni ereje használata nélkül is képes a halandók házassági rátáját megnövelni, ha az ő módszereiket alkalmazza. Így Cupid újdonsült nevén, Lynette Mirrorként csatlakozik Los York vezető párkereső cégéhez, a Cupid Corporationhöz, hogy tanácsadóként segítse a halandókat, miközben igyekszik minél magasabbra törni a ranglétrán. A kinevezéséhez azonban segítenie kell a Parasite 5 néven elhíresült tagok egy csoportjának, akik olyan szinten problémásak párkeresési célból, hogy az összes tanácsadó lemondott róluk. Ám Lynette hajthatatlan, és igyekszik segíteni a színes csoportosulásnak, amelynek tagjai valóban sok szempontból különcök: Mr. Esse bár házasodni szeretne, de a munkája és a presztízse annyira fontos a számára, hogy még arra sem hajlandó, hogy személyesen jelenjen meg a megbeszéléseken, hanem képviselőt küld maga helyett. A Parasite 5 tagja még a korábbi viszonzatlan szerelmét elfeledni képtelen Gill; és az elviselhetetlen mitológia-otaku, Raul, aki csak a színészi képességeinek fejlesztéséért szeretne romantikus tapasztalatokat szerezni. Ryuki egy fiatal divattervező, aki a szerinte nem elég szép embereket csak koszfoltként érzékeli maga körül, illetve ott van még Allan, a csábos párnabolti eladó, aki pedig csak olyan nőkre mozdul rá, akik már párkapcsolatban vannak. Lynette előtt így nem kis kihívás áll, és természetesen semmi sem alakul úgy, ahogy szeretné! A Cupid Parasite egy hihetetlenül humoros, színes és pezsgő játék. Maga a történet is nagyon érdekes, főleg, hogy a különböző karakterroute-ok mindegyike egészen egyedi és különálló sztorivonalat követ, így egyetlen pillanatra sem hagy unatkozni a játék. Az otome humora elsőosztályú: leginkább az amerikai romantikus vígjátékokat idézi sok szempontból. Részben a New York és Los Angeles kettőséből összegyúrt Los York már maga is különleges a sok nyugati helyszínével és szereplőivel, tényleg nem a szokásos japános hangulatot és viselkedésmintákat hozva (de nyilván azért így is érződik itt-ott a játékon, hogy japán fejlesztők készítették, de ezt teljesen pozitív értelemben mondom). A Cupid Parasite emellett nem rest a szereplőket nevetséges helyzetekbe sodorni (ezek egy része ráadásul kendőzetlen fanservice) vagy egyes konfliktusokra viccesen debil megoldásokat kínálni, illetve pofátlanul utalgat számos nyugati popkulturális elemre (legyen ez a helyi Hollywood Sillywood néven, "Instagrimm" vagy olyan filmek, mint a Jurassic Park, Transformers, Reszkessetek, betörők! stb.). Így garantáltan a hasunkat fogjuk majd a nevetéstől, az én esetemben nem egyszer hangosan felvihogtam vagy könnyesre nevettem magam egyes jelenetek láttán. Természetesen emellett nem hiányzik a komolyság, a drámai érzelmek és fordulatos cselekmény sem a játékból, de olyan fantasztikusan van kiegyensúlyozva a történet, hogy azért általánosságban tényleg egy könnyedebb romcomként hivatkozhatunk a Cupid Parasite-ra. Lesznek benne megható és melankólikus pillanatok is, illetve az érzelmi világunkat is kellemesen megmozgatja majd a játék, de közel sem kell olyan véres vagy tragikus eseményekkel számolni, mint ami az otomék többségében szerepelni szokott. A fantasy és hétköznapi élet-elemek is ki vannak egyensúlyozva a játékban: bár bizonyos route-ok inkább a reális, munkaközpontú életet mutatják be (ezt sem unalmas vagy száraz módon), más route-ok sokkal inkább tartalmaznak természetfeletti történéseket. A Cupid Parasite mitológiai háttere és világa meglepően jól ki van építve (nem szeretnék spoilerezni, így maradjunk ennyiben), a készítők voltak elég bátrak ahhoz, hogy bizonyos elemeket a saját szájízük szerint értelmezzenek, egy egészen egyedi hibrid világot megalkotva így. A sok kisebb-nagyobb jelentőségű információ a route-ok között került elosztásra, egy ideig csak háttérinformációkat tudunk meg, amelyek a későbbiekben a nagyobb volumenű fordulatokkal egy hatalmas egésszé állnak össze a háttérből lassan kiemelkedő Secret Route idejére. A játék felépítése A játék egy hosszabb common route-ból, illetve az ezekből szerteágazó karakterroute-okból áll. A common route alatt meghozott döntéseink, valamint az egyik fejezetben kitöltött szerelmi teszt eredménye alapján sorolódunk az egyes szereplők route-jaira, illetve ezek az endingeket is befolyásolják, amiket kaphatunk. (Csak spoilermentesen és tömören: a játékban nagy jelentősége van a különböző szerelmi típusoknak, így hiába hozzuk egy karakter szívéhez vezető legjobb döntéseket, ha a szerelmi típusunk nem egyezik az övével, sajnos Bad Endinget kapunk). Ami számomra nagyon szimpatikus volt, hogy bár a történet nagy részét Lynette szemszögéből élhetjük át, ám egy-egy rövidebb jelenet erejéig lehetőségünk nyílik az aktuális love interest szemszögéből is megtapasztalni bizonyos történéseket. Így nemcsak azt követhetjük nyomon, hogy Lynette érzései miként változnak meg, de ugyanez megfigyelhető a fiúk esetében is. A Cupid Parasite-ban eléggé sokféle endinget kaphatunk: vannak Common Route Bad Endingek (ilyenkor el se jutunk az egyes szereplők route-jáig), illetve minden szereplő rendelkezik egy Best, egy Normal és több Bad endinggel is. Ami meglepett, hogy bár a Best és Normal Endingek általánosan elég pozitív végkimenetelt jelentenek, a Bad Endingek mennyire különbözőek tudnak lenni: vannak közöttük szomorúbb vagy éppen komikus darabok, sőt kimondottan pikáns vagy egész morbid végkifejletek is. Ami azonban általánosan elmondható, hogy a komolyabb otomékkel ellentétben, ahol egy-egy Bad Ending halálos (vagy néha még annál is nyomorúságosabb) zárást jelent, a Cupid Parasite-ban nem fatálisak a hagyományosan rossznak titulált endingek sem. És bár tudom, hogy sokan kerülik a Bad Endingeket, azért szeretném megjegyezni, hogy itt szerintem érdemes ezeket is kijátszani. CG a legtöbb esetben nem jár értük, viszont az ideális routesorrendet követve (erről információkat részletesebben ITT találsz) a Bad Endingek kimondottan sok információt tartalmazhatnak a következő karakter route-jára vonatkozóan. (Nem minősíteném őket spoilernek, inkább nagyon frappáns felvezetésnek bizonyos konfliktusokat illetően.) A fentebb írtak igazából a Secret Route kivételével minden más szereplő route-jára igazak. Ezt azonban csak akkor oldhatjuk fel, ha mind az öt szereplő route-ját legalább egyszer végigvittük. A Secret Route alatt gyakorlatilag nem is kell választanunk semmit (olyan, mintha kinetic visual novel volna), csak hátra kell dőlnünk, és élveznünk, ahogy kibontakozik a történet. Amolyan True Endingről beszélhetünk, aminek csak egyetlen változata van, tehát itt Bad Endingektől nem is kell tartanunk. Szereplők
Arról pedig ne is beszéljünk, hogy egy gyönyörű teremtés, beszéljünk éppen bármelyik alakjáról. A készítők igyekeztek IS minél inkább bemutatni őt különféle hajstílusokkal vagy ruházatokban, és ha valaki, hát Lynette aztán tényleg megérdemel minden extra erőfeszítést! Shelby már azért is nagyon szimpatikus volt, mert a seiyuuját (KENN) kimondottan szeretem. Érdekelt, hogy mégis milyen románc alakulhat ki egy hozzá hasonló határozott, karrierista férfival, aki Lynette-hez hasonlóan kissé vaknak tűnt a romantikára. De tetszett, ahogy szép lassan kibontakozott a szerelme Lynettel, és hogy a route-ja alatt megismerhettük a munkán kívüli személyiségét és az őt aggasztó problémákat is (bár utóbbiakkal én bevallom őszintén, kevésbé tudtam azonosulni). Ryukival elsőre voltak fenntartásaim a kora miatt, de hamar rájöttem, hogy nagyon is koravén srác, aki legalább annyira karrierista és komolyan vehető, mint Shelby. Jókat nevettem a szépség iránti megszállottságán (ennek a hátterét is nagyon érdekesnek találtam), és szabályosan élveztem, ahogy szegény vergődött, miközben próbált kezdeni valamit a Lynette iránt kibontakozó érzéseivel. Ami pluszban tetszett még, hogy bár viszonylag kevés természetfeletti elem volt a route-jában, de cserébe bizonyos mellékszereplők több szerepet is kaptak. Gill szegény már az első pillanattól kezdve unszimpatikus volt. Nem is annyira a Lynette iránti megszállottsága miatt (mind tudjuk, hogy imádom az elvontabb szereplőket), ez az ellenszenvem sokkal inkább arra vezethető vissza, hogy a történet elején nagyon gyenge személyisége volt, gyakorlatilag mindent, még önmagát is eldobta volna, hogy Lynette-t boldoggá tehesse. (Ez alapból nagyon szenvedélyesen hangzik, de párosítva Gill szerencsétlenségével és nulla fellépésével egy kész katasztrófa volt a szememben.) De ahogy fejlődött a személyisége, úgy kezdtem el élvezni a route-ját is. Nem mondom, hogy a kedvencem lett a végére, de őszintén élveztem a route-ját a benne szereplő sok aranyos és vicces pillanatnak hála. Nagyon élveztem, hogy Raul route-ja egészen más irányba vitte el a játékot: több felnőttes témát is érintett, és nem kevés erkölcsi vagy társadalmi kérdést is felvetett. Ezekre úgy éreztem, nekem is volt lehetőségem válaszolni, de érdekes volt látni, ahogy Lynette is megpróbál válaszokat megfogalmazni önmaga és Raul számára. Amellett, hogy egészen pikáns is volt a route helyenként, közben igencsak sokat tanultam is! Bár szerencsére a mitológiai dolgok többségét, amikről Raul mindig lelkesen hadovált, értettem (utólag is köszönet a gimnazista történelem és latintanáraimnak), de azért tovább is bővültek az ismereteim. Pedig a common route alatt féltem, hogy Raul hobbija túl soknak bizonyul majd a saját route-ja alatt, de ez abszolút nem így volt, imádtam minden percét! Allan már az első pillanattól szerelem volt a számomra a maga pofátlanul flörtölős, csábos bájával, az érzéseim azonban tovább erősödtek a common route alatt. Sejtettem, (meg valamennyire hírből tudtam,) hogy az ő route-ja nagyon sok játékosnak meghatározó élmény volt, és teljesen egyetértek velük. Ez volt az első route, ami dominánsan fantasy jellegű volt, és ami nemcsak a játék egyedi görög/római mitológiaértelmezését kezdte el kibontani, de számos Lynette-tel és Celestiával kapcsolatos kérdésünkre is választ kaphattunk. Hihetetlenül magával ragadó és érzelmes route volt, ha kedvencet kellene választanom a játékból, egyértelműen Allan lenne a nyertes a maga egyedi személyiségével és szívfacsaró történetével. Próbálok teljesen spoilermentesen írni erről a route-ról. Igazából valamennyire sejtettem már, ki lesz az a bizonyos karakter, akivel szintén romantikus kapcsolata lehet Lynette-nek, de így is sok szempontból értek meglepetések. Valamennyire volt már lehetőség ezt a szereplőt a többiek route-ja alapján megismerni, de sok különleges dolog derült ki vele kapcsolatban a saját route-ján, amik egészen tetszettek. Bár a karakter nem tipikusan tartozik bele a kedvenc jellemtípusaimba, ettől függetlenül nagyon élveztem ezt a Secret Route-ot, szerintem nagyszerű lezárása volt a játéknak. Látvány és zene A Cupid Parasite helyszínei pont olyan színesek és látványosak, mint a játék többi felülete. A Cupid Parasite látványában szerintem mindent hozott, amit egy modern otome game-től elvárhatunk: a karakterdizájnok szemgyönyörködtetőek voltak, de nem is csoda, hiszen a veteránnak számító Yuuya keze alól kerültek ki. A CG-k is varázslatosak voltak, tetszett a dinamikájuk és hogy a szereplők ruházatát is igyekezték változatosabban bemutatni. Egyedül annyi negatív megjegyzésem lenne, hogy bizonyos CG-k kicsit laposnak hatottak (főleg Ryuki egyes CG-inél éreztem, hogy mintha pár CG elég hasonló lenne, valamint mintha a tér is eltűnt volna belőlük). A szereplők több ikont is kaptak változatos arckifejezésekkel és pózokkal, amelyeket kellemesen meg is animáltak, így a pislogó és beszéd közben mozgó szájú karakterek láttán tényleg sokszor olyan érzésem volt, mintha nem is játszanék, hanem animét néznék. A hátterek közül mindegyik nagyon tetszett a világos színviláguk és részletességük miatt, még az sem volt zavaró, hogy viszonylag sokat fordultunk meg ugyan azokon a lokációkon. Pozitív meglepetés volt még az is, hogy egyes helyszínek kaptak éjszakai verziót is a szokásos nappali megjelenésük mellett. A játék hangzásvilága is igencsak erős: főleg a fontosabb szereplők OST-jait imádtam, amelyeket mindig akaratlanul is dúdolni kezdtem, akárhányszor felcsendültek a háttérben. Szerintem nemcsak, hogy remekül passzoltak a karakterekhez, de sokat hozzátettek a játék romcom hangulatához is. A seiyuuk nagyszerű munkát végeztek, főleg a Ryuki hangját adó Enoki Jun'ya vált nagy kedvencemmé (őt eddig nem is nagyon hallottam még otomékben, így a jelenléte kimondottan felüdülés volt a megszokottabb hangok mellett). Bár nem teljesen a hangokhoz tartozik, de szeretném megemlíteni, hogy nem számítottam rá vagy tudtam róla előre, és nagyon is pozitív meglepetésként ért, hogy a Switch joycon-jainak rezgő funkcióját is használta a játék bizonyos esetekben (például ha Ryuki arcon spriccelte szegény Lynette-t stb.). Korábban ilyet nem tapasztaltam még Switchre kiadott otoméknél, de nagyon örülnék, ha más játékokban is szerephez jutna. (Ez a funkció sajnos nem elérhető azok számára, akik a játékot Switch Lite modellen játszák.) Összegzés A Cupid Parasite egy fantasztikus játék érdekes fantasy történettel és világépítéssel, amerikai romcomokat idéző hangulattal és fergeteges humorral. A szereplői egyedien furcsák és szerethetőek, nem is beszélve arról, hogy milyen csodálatos kivitelezésben élvezhetjük a játékot, hála a gyönyörű látványvilágnak és stílusos zenéinek.
Bátran ajánlom azoknak, akik szeretik a könnyedebb, tragédiáktól és súlyosabb témáktól mentes otoméket, és csak valami szórakoztató, limonádé játékra vágynak. Különösen jó kikapcsolódás lehet komolyabb otomék között is, amikor már belefáradtunk a sok drámába és erőszakba.
0 Comments
Leave a Reply. |
Bejegyzésajánló
Rovatok
🎮 Játékbarlang 🎮
[PSV] Dance with Devils
Mage ⏸️ Urie ✓ [PSV] Diabolik Lovers Limited V Edition
Kanato▶️ Ayato ✓ 📱 Mobilos kedvencek 📱
Chain Chronicle (JP)
Barátkódom: 152,442,002 For All Time (CN)
Barátkódom: 0976818705 Twisted Wonderland (JP)
Barátkódom: pbXZPsP6 Blogbanner
Archívum
May 2024
Kategóriák
All
|