Az egyik műfaj, amit mindig is nagyon hiányoltam az otome színtérről, a horror. Ha nem is csontvelőig hatoló félelmet, de azért egy kis sötét misztikumot nagyon szerettem volna, ha tudok vegyíteni a romantikával. És a japán hitvilág egyébként is tele van fantasztikus meg egyedi természetfeletti alakokkal, akik mind csak arra várnak, hogy felfedezzük őket magunknak! Így amikor a 9 R.I.P. bejelentésre került, azonnal felcsillant a szemem, és a későbbi promóanyagok meg közzétett információk alapján csak tovább erősödött az érdeklődésem. Így nem is sokat tétováztam, elő is rendeltem. És milyen jól tettem! Akkor még nem tudhattam, mennyire fantasztikus élményt jelent majd a játék. Első benyomások, a játék menüi és felületei A játékikon szokásos módon egyezik a játék standard borítójával. Nem mintha bánnám, mert Misa (az MC) is gyönyörű, illetve a borító kompozíciója az egyik (ha nem) legszebb, amit valaha láttam. Az opening szerintem több szempontból is nagyon különleges darab: egyrészt engem nagyon hamar megcsapott a nosztalgia a kicsit misztikusabb visual kei számot hallva, másrészt maga a képanyag is csodálatosan el lett készítve. Kicsit előrevetíti a játék sokszor melankólikus, sötétebb hangulatát, és a legtöbb openinghez képest meglepően hosszú is lett! A játék főmenüje gyakorlatilag egy ajtó, ami a különböző világokra, illetve az egyes fontos menüopciókra nyílik. Az animációja szerintem zseniális lett, és imádom, hogy az egyes világokat mint zászlókat felsorakoztatják a játék logója mellett, és a jóval egyszerűbb (de szintén horroros hangulatú) menüpontokat alatta helyezték el. A színvilága szerintem szintén zseniális! Az ember horrorszerű/sötétebb koncepciójú játék kapcsán fekete vagy (vér)vörös színekre számítana, ám a 9 R.I.P. esetében a piros és kék, valamint a lila színek dominálnak. Illetve nem is csak a szokásos vörös pókliliom (higanbana) jelenik meg, hanem más virágmotívumok is. Én erről "a tragédiából kiburjánzó virágok" romantikus képre asszociálok, bár könnyen lehet, hogy ez a koncepció csak engem szólít meg így. A játék kezelőfelületei is igazodnak a főmenüben is látható sötétebb témához. A többi kezelőfelület is követi a főmenü színvilágát és motívumait, de szerintem a virágok mellett kicsit hangsúlyosabban is látni a sérült videófelvételes szaggatásokat és a horroros jellegű betűfontok is jobban látszanak. Történet A történet főszereplője Isshiki Misa, akinek másodéves középiskolásként igencsak aktuális kérdéssé válik az életében a továbbtanulás. A lány édesanyja azt szeretné, ha Misa az elhunyt édesapját követve orvossá válna, aki másoknak segít. Főszereplőnk azonban közel sem biztos abban, hogy valóban erre vágyik. A továbbtanulásra vonatkozó dokumentumot már megkapták az iskolában, viszont a lány csak rakosgatja, nem tudva, hogy mit írjon rá. Előbb-utóbb az édesanyjával is le kellene ülnie megbeszélni a dolgokat, de Misa akárhányszor próbálkozik előhozakodni a témával, vagy nem is sikerül ráterelnie a témát a továbbtanulásra, vagy az édesanyja egyszerűen félresöpri a kétségeit. Mint ahogy azt Misa legjobb barátnőjétől, az okkult otaku Sayakától megtudjuk, a városuk híres arról, hogy sokan misztikus módon eltűnnek. Azok, akik nagy kétségekkel küzdenek, pedig még nagyobb eséllyel válnak köddé... Így nem is meglepő, hogy egyik nap a jövője végett őrlődő Misa is egy idegen dimenzióban találja magát. A játék egy igencsak misztikus, helyenként kissé ijesztő és nyomasztó történet, de mindezek aránya attól függően változik és keveredik, hogy Misa melyik világban köt ki. Az "iskola" világ a legijesztőbb helyszín, tele megkínzott lelkekkel, akik képtelenek továbblépni. Mindenki az iskolában ragad, mert Misa érkezésével a normális szellemsík egy vörös világgá válik, ami rabul ejti az abban a pillanatban iskola területén tartózkodó szellemeket. A kedvesebb lények próbálnak segíteni kijutni Misának, mielőtt az életereje elfogyna és meghalna, de vannak olyan szörnnyé vált szellemek is, akiket csak a pusztítás érdekel. A "városi legendák" világ a városuk területén játszódik, és az embereket megfigyelő, velük együttélő szellemek életét mutatja be. Misa balesetet szenved, de az ezzel kapcsolatos emlékeit is elveszti. Így a körülötte lévő kedvesebb lények segítenek neki kinyomozni, mégis hogyan halt meg, és miképpen tudna továbblépni, hogy a lelke a mennybe kerülhessen. A "pokol" világ szó szerint az alvilág: egy különleges dimenzió, hogy a büntetésüket letöltő halott emberek lelkei és mindenféle démonok élik mindennapjaikat. Misa az egyenesen a pokolba tartó, misztikus vonattal utazva kerül ebbe a riasztó, ám mégis gyönyörű síkra, ahonnan megpróbál visszajutni az emberi világba. Ráadásul igyekeznie kell, mielőtt valamelyik helyi démon felfalná, vagy az életereje elfogyna. Az "ayakashi" világ gyakorlatilag ugyanúgy Misa emberi világa, annyi csavarral, hogy bizonyos eseményeknek köszönhetően (ezeket nem szeretném lespoilerezni, mert nagyon viccesek) képessé válik három ayakashit meglátni, akiket egyébként senki más nem érzékel a környezetében. Mindhárom lénynek megvan a maga oka, amiért Misa közelében kell maradnia, így egy egészen humoros és furcsa együttélés veszi kezdetét Misa otthonában. Mint érzékelhető, mindegyik világ egészen más hangulatú, és Misa odajutási körülményei is teljesen eltérőek. Éppen ezért akadnak nyomasztóbb, borzalmas múltbéli tragédiákra épülő darabok is (az iskola világ ennek a tankönyvi példája), de ha követjük a játékkészítők által ajánlott routesorrendet, akkor ahogy haladunk végig a játékon, úgy tartunk az egyre könnyedebb és humorosabb világok (meg történetívek) felé. Ami viszont minden világra igaz, az az, hogy tele vannak helyi legendákkal, akik egy része a japán városi híresztelések ilyen-olyan módon megvariált alakjai (pl. a WC-ben lakó Hanako-san, Kokkuri-san stb.), illetve lépten-nyomon megismerkedhetünk teljesen új legendákkal (és az őket megszemélyesítő lényekkel) is. A történetek mindegyike izgalmas és misztikus, tele vannak érdekes fordulatokkal, illetve nem maradhat el a sok dráma és szenvedés közepette kibontakozó, mindent elsöprő szerelem sem! A játék felépítése A 9 R.I.P. egy egészen különleges élményt nyújt, mivel a nagyon rövid prológust leszámítva a játék aszerint változik, hogy Misa milyen világba kerül: ennek a módja és körülményei is egészen változatosak, és mindegyik világ saját common route-tal bír, amiről aztán az adott világban élő LI-k route-jai ágaznak le. A megszokott karakterroute-ok mellett létezik egy Secret Route is, ami gyakorlatilag keretbe foglalja a játék történéseit, és magyarázatot ad a legfőbb rejtélyekre, ez a többi route-nál kicsit rövidebb. Mind a common route-ok, mind pedig a karakterek route-jai rendelkeznek Bad endingekkel, a jó végkimeneteleknek pedig két fő típusa van: az egyik az Isteni, a másik pedig a Mennyei ending. Ezek bár mind pozitív zárást adnak az adott szereplő történetéhez, de mindkét ending más-más jellegű jövőképet ad Misa és a szerelme kapcsolatát illetően, és egyéni megítélés kérdése, hogy ki melyiket preferálja. A narrálás szintén érdekes: a történet nagy részét bár Misa szemszögéből követjük, ám egyes kitekintések alkalmával a férfi főszereplők szemszögéből is átélhetünk egy-egy jelentet, kicsit jobban megismerve az ő oldalukról is, hogy miképp változik a Misával kapcsolatos benyomásuk, illetve ilyenkor számos izgalmas titok felsejlik. A játék leginkább visual novel játékmenetet követ a szokásos választási opciókkal, de vannak esetek, amikor választhatunk, hogy az adott világban melyik fiúval szeretnénk beszélni. Ilyenkor az előre megadott opciók közül választhatunk, és egy adott témában (pl. hobbi, szerelem, kedvenc étel stb.) indíthatunk meg egy rövidebb párbeszédet. A játék rengeteg (természetfeletti) terminust alkalmaz, és egészen sok szereplővel operál, így hogy a készítők segítsenek kicsit jobban nyomon követni és visszaolvashatóvá tenni a játékosoknak, hogy ki ki/micsoda, van beépített szómagyarázat is. Erre nemcsak azért van szükség, hogy a fantasy játékokban kevésbé otthonosan mozgó játékosoknak segítsenek egyes lényekkel kapcsolatban, sokkal inkább arról van szó, hogy sok terminus vagy lény egészen egyedi (hétköznapitól eltérő) funkciót vagy szerepet kapott ebben az otomében. A játékban felcsendülő dalokat és videókat is újrajátszhatjuk, illetve visszanézhetjük a feloldott CG-ket is. A 9 R.I.P. ezek mellett extra jelenetekkel is rendelkezik a Housei (鳳声) menüpontban, illetve itt oldhatunk fel hangfelvételeket, ha a játékban az egyes témák kapcsán beszéltünk a szereplőkkel, valamint ha végigolvastuk az Isteni és Mennyei endingeket (ezekhez is járnak bónusz hangfelvételek). Sőt az újrajátszást segítendő, kaptunk egy külön (エピソード) menüpontot is, ahol az egyes világok common route, illetve karakterroute fejezeteit is elindíthatjuk. Szereplők
A belső értékei mellett nagyon kedveltem a megjelenését is, ami szerintem kimondottan szépre sikeredett. Bár az általános megjelenési módja az iskolai egyenruhája, a route-ok során számos más megjelenési formáját is megfigyelhetjük a CG-ken, és sokszor nem győztem gyönyörködni benne, mennyire más volt a külseje. Kureha a játék arcának mondható, a legtöbb promóciós terméken ő szerepel. A hirtelen kissé ijesztőbbnek tűnő megjelenése ellenére (vagy legalábbis a hagyományos öltözete és az oldalán hordott katanája elég riasztóak egy horrorfilmekre hajazó iskolai helyszínen) egy nagyon jólelkű, de magát kicsit nehezebben kifejező szereplő. Nagyon szerettem a Misával kialakuló, "tiltott szerelem" jellegű kapcsolatukat, miközben próbáltuk kinyomozni, hogy Kureha mégis milyen körülmények között halt meg, illetve ki is ő valójában. Hibiki egy fiatalabb középiskolás fiúnak tűnik, és valóban egy visszahúzódóbb jellem, de nagyon szerettem, hogy mennyire kettős a személyiségérzetet keltett a benne lakozó, és néha felszínre törő őrült bosszúvágy miatt. Az ő története a játék egyik leginkább tragédiákkal teleszőtt múltja volt, ami eléggé meg is viselt érzelmileg. De nagyon megszerettem Hibikit, és azt, hogy Misával mennyire egyenlő félként kezelték egymást, és igyekeztek a legjobbat kihozni magukból, hogy tudják támogatni a másikat. Kouyou a játék egyik legnépszerűbb karaktere, és nagyon hamar megértettem, miért az egyik toplistás kedvenc: a maga nyitott, de közben huncut és csipkelődő jellemével engem is teljesen levett a lábamról. Kouyou ráadásul tipikusan olyan szereplő, aki annyira segíteni akar másoknak, hogy így közben hajlamos elfeledkezni saját magáról. Misával fantasztikus dinamika alakult ki közöttük, aminek minden percét imádtam. Az ideális párkapcsolatot róluk lehetne mintázni: bár sokszor csipkelődnek egymással, ez abszolút a flörtölős és pörgős adok-kapok, ami miatt egy pillanatra sem érződik unalmasnak a kapcsolatuk. Sena jellemre kedves fiúnak tűnt elsőre, és egészen érdekes újdonságot jelentett az idol mivolta is. Ám mivel az egyik fő konfliktusát nagyon hamar megoldottuk még a common route alatt, így attól tartottam, hogy unalmas lesz a route-ja. Ennél nagyobbat azonban nem is tévedhettem volna! Az ő route-ja volt az egyik legmozgalmasabb történetív, és a játék ezen a pontos ismét megcsillogtatta, hogy minden route mennyire más és újszerű tud benne lenni. Nagyon szerettem a Misával kialakult kapcsolatát is, szerintem az egyik legaranyosabb és kiegyensúlyozottabb szerelem lett az övék. Minami azon szereplők egyike, akik csak későbbi route-okban bukkantak fel (egészen konkrétan Kouyou route-ja alatt találkoztam vele futólag), de éppen ezért nagyon érdekelt, hogy milyen jellem lesz. A megjelenésével egyezően egy csalfa álomdémon volt, aki számos Oscar-díjas alakítást előadott a route-ja alatt. Minaminak érdekes személyes krízise volt, amire abszolút nem számítottam, de ez csak még inkább segített kibontani a kezdetben kissé beteges (meg Minami agresszív fellépései miatt ijesztő) kapcsolatát Misával. Egyedül azt sajnálom, hogy nem volt még agresszívabb Minami fellépése, az én gyomrom meg idegeim bőven bírtak volna többet is. Seiya az első promóciós anyagok megpillantásától kezdve abszolút szerelem volt a számomra a maga egyedi megjelenésével, és a játék alatt csak még inkább kíváncsivá váltam rá. Ő volt az első példa arra, hogy ren'ai taishitsu (恋愛体質) karaktertípussal találkoztam, és bár élveztem Seiya route-ját, rá kellett, hogy döbbenjek, ez az archetípus annyira nem rezonál velem. Ezt sajnáltam, mert egyébként Seiya nagyon érdekes múltat és személyiséget kapott, illetve sokat nevettem a humoros megnyilvánulásain, de összességében kicsit többet vártam a route-jától. Yukimaro a játék élénk és vidám karaktere, aki ezzel mindig be is aranyozta a kedvemet, bármikor bukkant fel egy jelenetben. Nagyon szerettem a sokszor bájosan gyermeteg, de éppen ezért nagyon jóindulatú megnyilvánulásait, és különösen a japán papókákat szégyenben hagyó régies beszédmódján nevettem szinte megállás nélkül. A sokszor tényleg kimondottan gyerekes viselkedése ellenére Yukimaro egy rendkívül megbízható fiú, akire igenis lehet számítani, és ezt a történet számos pontján be is bizonyította. Koharu a játék tsunderéje, de szerintem az egyik legjobban megírt példája ennek a karaktertípusnak. Koharu elsőre valóban ridegnek, sőt a helyenként (szóban) agresszívebb fellépései miatt egészen riasztónak is tűnt, de nem kellett sok időt eltöltenem vele, hogy rádöbbenjek, igazából milyen megbízható és csupaszív jellem bújik meg a sokszor zsémbes vagy fenyegető szavak mögött. Nagyon szerettem a Misával kialakult kapcsolatukat, és hogy Koharu távolságtartó jelleme miatt Misának gyakorlatilag "nyomulnia" kellett rá a szó minden értelmében, ami egyszerre volt szenvedélyesen romantikus, illetve sokszor végtelenül nevetséges helyzeteket is eredményezett. A játékban van egy titkos route is egy bizonyos szereplővel, aki jól sejtettem, hogy gyakorlatilag magyarázatot ad majd minden olyan kérdésre, ami a többi route alatt merült fel, ám megválaszolatlan maradt. Nem szeretnék spoilerezni, de annyit elárulok, hogy ez a karakter frappánsan keretbe foglalta a játékot: az otome kezdetétől szinte jelen volt a játékban, mert mindig szóba került, de csupán a játék végefelé jelent meg tényleges szereplőként. A külseje és a jelleme nálam mind nagyon betaláltak, nem is beszélve az egyedi történetéről. Ami meg a pláne, hogy számos olyan helyzetbe keveredtek Misával, amik mind nagyon a gyengéim voltak... Látvány és zene A sok helyszínnek sokféle háttér dukál! Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy a 9 R.I.P. körítése egyszerűen fantasztikus lett! Egyrészt maguk a szereplők is igencsak különlegesek megjelenésre, ami az egyik kedvenc művészem, Yuuya keze munkáját dicséri. Nem is tudnék kedvencet választani, mert mindenki annyira egyedi és vonzó a maga módján! Ezt ráadásul tetézi a száj- és szemanimáció, ami még inkább életre kelti a szereplőket, illetve a rengeteg csodaszép CG. Ezek hangulatukban, kompozícióikban és színeikben is egészen eltérőek, döbbenetes választékot nyújtva így a játékosok számára. Misát is nagyon szerettem CG-ken látni (főleg a szokásostól eltérő megjelenéseit), de külön kedvenceim azok a CG-k, amik Misa szemszögéből mutatják az aktuális szerelmét. A játékban emellett számos világ megjelenik, amik mind kaptak teljesen egyedi háttereket. Így amiatt biztos nem lesz okunk panaszra, hogy egysíkúak a helyszínek, hiszen Misa szülővárosától kezdve a poklon át számos lokáción megfordulunk majd. Amit külön szeretek és érdemes lehet kiemelni, hogy a kék, vörös és sárga mennyire domináns színek az egyes világok helyszíneit és CG-it illetően. Nagyon sokat számítottak hangulati szempontból is, és eddig nem találkoztam olyan otomével, ahol ennyire hangsúlyt kapott volna pár adott szín. A dallamok is nagyon jól illettek az aktuális jelenetekhez, főleg az ijesztőbb helyzetek alatt felcsendülő dalokat szerettem meg. Illetve nem hagyhatom ki a seiyuu-kat sem, akik a szokásosnál is jobban lenyűgöztek: Okamoto Nobuhiko (Minami) olyan mély hangon is megszólalt, amitől kis híján elájultam (de komolyan, a szívem is beleremegett), illetve KENN bizonyára élvezhette Yukimaro szerepét, mert eszméletlen humoros hangokat kiadott magából helyenként. És bár szívesen áradoznék a titkos route-tal bíró szereplőről is, de spoilermentesen csak annyit megemlítenék, hogy ő se semmi alaktást nyújtott. Összegzés A 9 R.I.P. egy kimondottan hosszú játék (nekem 90 óra volt teljesen befejezni), és éppen ezért annyira lenyűgöző teljesítmény, hogy ki tudom jelenteni: egyetlen pillanatra sem untam. Annyi különleges világba elkalauzolt, és olyan színes szereplőgárdával tette valódivá és élővé minden egyes helyszínét, hogy nem véletlenül lett az új kedvencem. Egyetlen route sem hasonlított a másikra, és éppen emiatt a döbbenetes változatosság miatt érződött minden egyes világ egy teljesen külön játéknak (természetesen a szereplők kapcsolati hálói és sok más átszőtte ezeket, így inkább olyan érzés volt, mintha az ember alternatív univerzumok között utazna).
Aki szereti a fantasy történeteket, és különösen a japán (városi) legendák iránt érdeklődik, illetve nem fél bevállalni egy kis rémületet sem, annak mindenképpen kihagyhatatlan játék!
0 Comments
Leave a Reply. |
Bejegyzésajánló
Rovatok
🎮 Játékbarlang 🎮
[PSV] Dance with Devils
Mage ⏸️ Urie ✓ [PSV] Diabolik Lovers Limited V Edition
Kanato▶️ Ayato ✓ 📱 Mobilos kedvencek 📱
Chain Chronicle (JP)
Barátkódom: 152,442,002 For All Time (CN)
Barátkódom: 0976818705 Twisted Wonderland (JP)
Barátkódom: pbXZPsP6 Blogbanner
Archívum
May 2024
Kategóriák
All
|